László Sándor gépkocsivezetőként szolgált a II. világháborúban, visszavonulás közben a Felvidéken megszökött, és hazafelé indult. (00:00-08:00) egy felvidéki faluban illetve hegyi legelőkön bujkál, szerez szlovák papírokat, jó viszonyt ápol a helyi lakosokkal; (08:00-19:40) az oroszok megszállják a falut, erőszakoskodnak a nőkkel, fogoly lesz, de megszökik; (19:40-37:00) út hazafelé, bujkálás, a megszállás borzalmainak tapasztalata; (37:00-39:27) Kiskőrös előtt az oroszok újra elfogják, de a városban ismét sikerül megszöknie, a tanyákon bujkál.

Az interjúalany 1940-ben született Székesfehérváron. Beszél gyermekkori emlékeiről: a II. világháború alatt átélte a bombázásokat. Testvére ekkor született. (05:12) Egyszer egy repülőgép a ház udvarára esett és felrobbant. A halott pilóta ejtőernyőjét ruhakészítésre használták fel, a gép roncsaiból használati tárgyakat készítettek. (07:14) Az interjúalany édesapja orosz hadifogságba került, Karéliába vitték. A táborban rossz körülmények uralkodtak, a családfő diftériás lett, de csodával határos módon felgyógyult. Három évig volt hadifogságban, mire hazatért, felesége, aki halottnak hitte, már újra férjhez ment. (09:00) Az interjúalany beszél arról, hogy sok nőt a szovjetek megerőszakoltak vagy elhurcoltak. A német katonák sokkal emberségesebbek voltak a lakossággal. (10:08) A háború végére a házat lebombázták, kifosztották, nehéz volt újrakezdeni az életet. A két idősebb gyereket a hazatérő apa tartotta el, az anya a legkisebb gyerekkel és új férjével elhagyta a családot. Az apa sokáig nem kaphatott állást sem, így nagyon rossz körülmények között élt a család. (11:34) Beszél arról, mennyire kellett nélkülözniük az '50-es években. Kevés volt a pénz, nem tudtak ételt, ruhákat venni. (14:02) Beszél diákéveiről, két évenként iskolaváltásra kötelezték. (15:16) Minden nehézség ellenére vidám gyermekkora volt, játszótársai között jól érezte magát. (15:50) Elmondja gimnáziumi emlékeit. 1958-ban érettségizett. (18:16) 16 évesen tisztában volt vele, hogy a Rákosi-rendszer tarthatatlan. Az 1956-os forradalom kitörésekor diáktársaival együtt részt vett a fehérvári tüntetéseken. Emlékszik arra, hogyan törtek be a városba november 4-én a szovjet csapatok. Sokaknak emigrálniuk kellett a megtorlások elől. (21:24) Részt vett a nők decemberi néma tüntetésén. (22:26) A forradalom után budapesti agitátor próbálta beléptetni a diákokat a KISZ-be, ez nem sikerült neki. Az interjúalany sosem volt KISZ- vagy párttag, de nem ítéli el azokat sem, akik a jobb megélhetés miatt beléptek. (23:36) A forradalom után édesapja elveszítette az állását, mivel nyíltan elítélte a diktatúrát. A korábbi főkönyvelő féregirtóként kapott állást. Az interjúalany is egy időre elhagyta Fehérvárt, mert tartania kellett a megtorlásoktól. Egyetemre nem mehetett. (26:12) Hallott arról, hogy sokakat megfigyeltek, de ő egy ilyenről sem tudott a környezetében. (26:32) Beszél a Kádár-korszakról. Aki nem politizált, azt nem zaklatták, egyre jobban élhetett. Volt munka (az interjúalany tanító volt), évek után lehetett autót kapni és a szocialista országokba utazni. Ez nem volt sok, de nem ismerte a nyugatot, nem voltak nagyobb igényei. (29:44) Az apa elveszítette volna állását, ha gyermekeit hittanra küldi, ezért csak titokban, magánórákon vehettek részt hitoktatáson. (32:10) A rendszerváltoztatás idején érdeklődött a belpolitika iránt. Tanórán semleges volt, de azon kívül nagyon várta már a gyökeres változásokat. Érzése szerint ezek nem következtek be olyan mértékben, amilyenben várta. Pártba nem lépett be, de részt vett a fehérvári nagygyűléseken és rendezvényeken. (34:48) A rendszerváltoztatáskor az iskolában azt tapasztalta, hogy egyes tanárok gyorsan előre kerültek. (35:46) Az iskola, ahol dolgozott, éveken keresztül a szovjet katonák gyermekeinek oktatási helye volt, így megismert több magas rangú tisztet.(38:20) Személyesen többet várt a rendszerváltoztatástól. Iskolaigazgató férjét, miután elintézte a ciszterci iskola újraindítását, menesztették. Ez idegileg annyira tönkretette, hogy egy éven belül meghalt. Hibának tartja, hogy sok döntéshozó az előző rendszerből maradt pozíciójában. (40:50)

Az interjúalany 1931-ben született Zalaszabaron. Beszél gyermekkoráról, családjáról. Parasztcsaládból származik, gyermekkora jó része is munkával telt. Beszél a mindennapi életről. (05:20) Elmondja emlékeit az iskoláról. Tanulás mellett is dolgoznia kellett. Polgári iskoláját Keszthelyen fejezte be. (07:30) A jegyzőségen kezdett írnokként dolgozni. 1950-ig ebben a munkakörben dolgozott, majd földszövetkezeti ügyvezető lett rövid ideig. Feketevágás be nem jelentése miatt fegyelmivel kirúgták. (10:02) Szülőfalujában kezdett újra dolgozni kubikosként. (13:22) Beszél sorkatonai szolgálatáról. Tiszti rangban szerelt le. Szerették volna, hogy tovább szolgáljon, de erre nem volt hajlandó. (19:30) Csepeli csőgyárban kezdett dolgozni, de hamarosan visszatért a Néphadsereg kötelékébe. Később újra visszatért szülőfalujába, ahol postás lett. (22:26) Az 1956-os forradalom kitörésekor Budapesten volt továbbképzésen. Elmondja emlékeit az eseményekről. (25:40) 1959-ben lett postamester Szepetneken. Beszél munkájáról. 1960-tól műszerészként is dolgozott. (27:46) Beszél arról, milyenek voltak postamesterként az életkörülményei a Kádár-korszakban. Mozigépészként is dolgozott. (32:50) A moziműsort is befolyásolta a politika, arányaiban meg volt szabva hány szovjet, magyar, "keleti" és "nyugati" filmet kell vetíteni. (37:16) A postai munkában is szerepet játszott a politika: A lapeladások mértékét is a "Párt" határozta meg. (39:04) A faluban kialakult egy értelmiségi baráti kör, amelynek az interjúalany is tagja volt. (42:24) A II. világháború végén el akarták vinni katonának, de a szülők nem engedték, hogy a nyilasok elvigyék a helyi gyerekeket. (43:58)