Az interjúalany beszél II. világháborús katonai szolgálatáról, sebesüléséről a Don-kanyarnál (0:31), hadbírósági tárgyalásáról és Magyarországra szökéséről (16:22), illetve Magyarország szovjet megszállásáról és az orosz katonákról (23:22). Szól még továbbá a TSZ-ekről (5:25), a megélhetési körülményekről (12:00), és a munkaviszonyokról (22:20).

Az interjúalany kifejti mit jelent a nazarénus vallás, hogyan jött létre a XIX. században. A Dunántúlról kiindulva elterjedt a hit Magyarországon is. A nazarénusok megtagadták a fegyveres szolgálatot és az eskütételt. Így kezdettől fogva konfliktusba kerültek az állammal. (02:32) Elmondja, hogy szülei mindkét ágról nazarénusok, apja az országos felekezet vezetője lett. Apja munkáját 10 éven át segítette. (04:28) Beszél arról, hogyan működött a gyülekezet a Kádár-korszakban. (06:40) Beszél arról, hogyan viszonyulnak az emberek a nazarénusokhoz. Elmondja saját életének, gyermekkorának fontos élményeit, amelyek a gyülekezeti élet felé irányították. Ő is megpróbált több fiatalt áttéríteni erre a hitre. (12:22) 1976-ban sokakat (az interjúalanyt is) kizártak a gyülekezetből, mivel nem tartották magukat a kötelező tanokhoz, hitviták alakultak ki. (15:08) A gyülekezeten belüli konfliktusok miatt édesapjának le kellett mondania a vezetésről, csak a háttérben működött. A kizártak csoportja nehezen élhette a hitéletet, a többiek próbálták ellehetetleníteni őket, ebben segítségükre volt az állam is. Elmondja a kizárt nazarénusok kapcsolatát más szektákkal. Beszél a gyülekezet elfogadtatásáról. (25:16) Kitér emlékeire az 1956-os forradalomról (elsős általános iskolás volt), látta a Budapestre bevonuló szovjet tankokat. Semmilyen ifjúsági mozgalomban nem vett részt, így nehezebb helyzetben volt, mint iskolatársai, de jeles tanuló volt. Megemlíti a gyülekezet külföldi kapcsolatait a rendszerváltoztatás előtt. (30:40) Beszél főiskolás éveiről, számon kérték rajta hitét, kirúgták. Csak felsőbb kapcsolatok segítségével tanulhatott a zeneakadémián, tanári diplomát szerzett. (35:14) Fegyver nélküli szolgálatra hívták be a katonasághoz. Végezetül megemlíti a felekezet törvényes elismertetését, a korábbi bebörtönzéseket.

0:00 családi háttér, Budapesten született, de a családja Zala megyéből származik, később Nagykanizsára költözött a család 1:56 12 éves korától levente, de mellette cserkész is volt, a levente-mozgalom katonásabb volt, tartottak légoltalmi oktatást is, később Szálasi mozgósította a leventéket 5:45 ő egy olyan alakulathoz került, amelyet a fronton vetettek be, Marcalinál, de egyetlen puskalövés nélkül hadifogságba estek 7:01 letartóztatják őket azonnal, és a szovjet büntetőtörvénykönyv alapján elítélik őket, szovjet állampolgárokká minősítve a foglyokat, még 1963-ban is kettős állampolgárként kapta meg a szovjet legfelsőbb bíróság döntését, amivel rehabilitálták 9:43 a Gulág a lágerek főhatóságának volt a neve 11:32 a láger egy önálló gazdasági egység volt, katonák irányították, a környező munkahelyekre közvetítették ki a munkaerőt, kötelességük volt a gazdaságos működés 14:18 az élelmezés, és a ruházat, az életkörülmények elégtelenek voltak a túléléshez, 50-60%-os volt a halálozási arány 16:34 a nélkülözések mellett sokan lelkileg vagy szellemileg sem bírták a lágeréletet 18:25 a lágerban megtanult oroszul, később tolmácsolt is, és megtanult írni-olvasni orosz nyelven 19:36 a táborban beszélgetőtársa volt Szolzsenyicin is 22:17 a magyarokkal való találkozási lehetőség kevés volt, a rabok között viszont mindig létezett az összetartás 23:18 2002-ben végigjárta azokat a helyeket, ahol Ukrajnában 18-20 évesen raboskodott, de a táborok nyomát eltüntették 25:40 a lágerben a honvágy volt a legnehezebb, ez akkor tört rá az emberre, amikor volt ideje elgondolkodni 27:13 többször volt a tábori élete során kórházban, az első öt évben háromszor kapott vérhast, később már jobban megedződött 28:16 csak hazaérkezésekor tudta meg, hogy a családja megvan még, eleinte attól féltek, hogy nem kiszabadulnak, hanem jobban eldugják őket 31:57 1953. december 1.-én érkezett meg Nagykanizsára, de már júliusban Lembergen voltak, a várakozás oka az volt, hogy Rákosi eleinte nem akarta befogadni őket 33:12 magyar földre lépve rögtön gorombáskodtak velük, kutyás és géppisztolyos őrök várták őket 34:53 a család előbb megtudta, hogy él, mert valahogy sikerült egy levelet elküldenie 36:20 hazaérkezésekor nekiállt az emlékiratai megírásának, meg akarta örökíteni mindazt, amin keresztül ment 38:20 hazatérése után könyvelőként helyezkedett el, később leérettségizett, pénzügyi szakvizsgákat tett 39:13 az 1956-os eseményekre emlékezik vissza, elsősorban a rádió és a különböző újságok tudósítottak a budapesti eseményekről, Nagykanizsán viszonylag csendben teltek a forradalom napjai 40:52 ő a nemzeti bizottság tagja volt, a közeli községekbe ment ki, és a közellátás zavartalansága érdekében felmérte, hogy milyen tartalékai voltak a településeknek, később ezért a szerepéért kirúgták az állásából, de sikerült visszakerülnie 41:59 mint volt fogolyt, figyelemmel követték, hétköznapi emberként élte az életét a továbbiakban