Az interjúalany beszél családjáról és a két világháború közötti oktatásról (0:35), majd rátér a népi írókkal való kapcsolatára, fiatalkori baloldali gondolkodására (06:25). Szól az iskola államosításáról (10:22) és arról, hogyan lépett be a Nemzeti Parasztpártba (11:52). Beszél a népi kollégiumok alapításáról (17:36), működéséről (21:28), majd a megszüntetésükkel kapcsolatos vitákról (24:38). Szól a beszolgáltatásokról (26:00), elmesélve, hogyan vett részt ő is bennük (29:25). Beszél a hatvanas évek kulturális fellendüléséről (37:48), és végül a rendszerváltoztatásról (39:20).

Az interjúalany szól családjáról, cseléd édesapjáról, arról, hogy laktak egymás hegyén-hátán a cselédek, és milyen fizetséget kaptak (0:30). Szól a fegyelemről, és elmeséli, hogy amikor valamiért a munkafelügyelő elkezdte őt ütlegelni, az édesapja nagyon megverte, mire kitették őket a helyükről. Édesanyja szüleihez kellett költözniük, de alig éltek meg (3:50). Szól arról, hogyan kezdett téglagyárban dolgozni, ahol megtanulta, mi az a munka (7:45). Szól a leventemozgalomról, valamint arról, hogy hogyan alakult ki a hidegháborús légkör, hogyan gondolták a közelgő nyugat-keleti háborút elkerülhetetlennek, s a készülés milyen terheket rótt a lakosságra (14:40). Szól a beszolgáltatási rendszerről, ami finanszírozta a hadseregfejlesztést, újjáépítést és az ipart (17:00). Szól a határsáv működéséről, például arról, hogyan kellett katonatiszt létére a feleségével kerülve gyalogolnia a határsáv intézkedései miatt (21:00). Arról is szól, hogy a környék a határ miatt volt magára hagyva, csak 1956 után kezdődött a település fejlesztése. Szól a TSZ-ek szervezéséről is. Elmondja, hogy korábban valósult meg az egyesítés, mint a gépesítés, így az átmeneti időszakban tovább rontotta a mezőgazdaság életét. Ugyanakkor a gépesítés után az addigi legjobb mezőgazdasági rendszert hozta létre. Mikor kész lett, többet keresett a tejesgazda, mint ő tanácselnökként (24:35). Szól arról, hogy miként esett át a térség a modernizáción: villany, víz, aszfaltozás. Arról is szól, hogy Trianonnak egy előnye, hogy Lenti lett a regionális központ Zalabaksa helyett (32:10). Szól arról, hogy a jugoszláv szakítás idején nem voltak fejlesztések a villanyt leszámítva, mert a rendszer Titóék orra alá akarta dörgölni az ország fejlettségét. A hatvanas években megindult a fejlesztés, először gazdasági, majd kulturális (37:00). Szól a fürdő építésének megkezdéséről, amibe úgy mertek belevágni, hogy nem volt rá pénz. Úgy szereztek pénzt, hogy "Lenti az októberi forradalom 60. évfordulójára készül", s ezzel minden ajtó kinyílt nekik. 14 hónap alatt épült fel, a lakók szombatonként dolgoztak rajta (40:50). Mivel 1978 novemberére kész volt a fürdő, felterjesztették az Elnöki Tanácshoz, hogy Lenti váljon várossá december 31-ével. Szól az ezzel kapcsolatos fejlesztésekről, útburkolásról, a saját szakközépiskola megalapításáról (45:30). Szól a január 6-i városavató ünnepségről, amire hosszú előkészületeket tettek, amit nagyban nehezített a hóesés (52:50).

0:00 családi háttér, a nagyszülei magukhoz vették az ötvenes években, hogy segítsék az édesanyját 1:49 1956-ban az édesapját szolgálatteljesítés közben éri a halál, mesél a nagyszülei világháborús tapasztalatairól 6:19 mesél az általános iskoláról, az orosz nyelv kötelező volt, az orosz tanár hadifogságban tanulta meg a nyelvet 9:54 orosz tagozatra jártak, minden nap volt orosz órájuk, a tanárképző főiskolán ezzel a háttérrel sokkal könnyebb volt később oroszt tanulni 13:00 a főiskolás életről mesél 14:36 az első munkahelyéről mesél, az első iskolai tanári élményeire emlékezik vissza 16:28 az úttörőmozgalomban is részt vett, többször eljutott Zánkára, a részvételt nem érezte kényszernek 17:53 tanárként kétszer utazott a Szovjetunióban, a tanári pálya mellett oroszt tanul az egyetemen 19:30 a második gyermeke születése után Hajdúböszörményre 23:31 a legsikeresebb tanítványairól mesél 27:31 a zánkai élményekről beszél, a rendszerváltoztatás miatt az úttörő-mozgalom megszűnik, ami ma nagyon hiányzik a diákok életéből 35:17 a leningrádi utazásokról mesél 40:44 a diákok az orosz nyelvet kötelezően tanulták, így nem mindenki tanulta szívesen, de aki szerette a tanulást, az akkor is tanult