0:00 a második világháború idején kislány volt, és Szombathelyen élt 1:11 a legsúlyosabbak a bombázások voltak, a vasútállomás közelében laktak, ami fokozott veszélyt jelentett számukra, minden szirénázáskor elmenekültek otthonról 2:32 az iskola is a vasút közelében volt, az iskolásokat az iskolaudvaron ásott árkokban vezényelték a gyerekeket, az iskolát is találat érte 3:31 1944. március 4.-én volt a legsúlyosabb bombázás, ők azt belvárosi házak pincéiben vészelték át, a házuk szerencsésen túlélte a bombázást 5:35 az iskola lebombázása után a szabadban tanultak, a bombázások között röpcédulákat szórtak 7:40 látja a Németországba gyalogosan indított zsidókat, a szomszédjaikat is elvitték, a szombathelyi Palace-t is lebombázták, az áldozatok bennégtek, mert a nyilasok nem engedik elindítani a mentést 10:13 az oroszok bejövetelekor az édesapjától elvették az órát, kabátot, cipőt 11:13 a háború utáni iskolai élményeiről mesél, a nagyszünetben „sajtónegyedórát” tartott nekik egy diák, a többi szünetben menetelniük kellett, és kötelezően esti fáklyás felvonuláson vettek részt 12:59 a népi kollégiumokról mesél, az iskolákban a gyermekeket a szülők származása szerint tartották nyilván, és a különböző társadalmi csoportokból meghatározott keretszámok voltak az egyetemre 15:18 felveszik a jogi karra, minden második héten nagygyűlés volt, ahol hetente megszégyenítettek egy-egy diákot 16:10 1956-ban felvonult a pécsi diákokkal együtt, negyedéves joghallgató volt ekkor, felszólalt egy egyetemi gyűlésen, a szüleihez utazott haza, de nem tudott utazni, mert az orosz beavatkozás elindult 17:50 a gyűlésen felszólaló diákokat eltávolították az egyetemről, hazament a szüleihez, megpróbált más jogi egyetemre bejutni, de nem sikerül, elment ezért gyárba dolgozni, hogy jó véleményt írjanak róla, sikerül így Szegedre felvételizni 21:20 hiába végezte el az egyetemet summa cum laude, nem kapott állást, Sopron annak idején zárt város volt, határsáv-igazolvánnyal lehetett belépni, ide egy volt iskolatársa segített elhelyezkedni

Az interjúalany beszél a háború alatti élelmiszercsempészetről (0:22), a második világháborúval kapcsolatos emlékeiről (8:24), a soproni bombázásokról (11:19), a szovjet megszállásról, és arról, hogy a szovjet katonák hungaristának nézték a bátyját (16:04). Mesél a ’40-es évek elején bevezetett jegyrendszerről (18:35), tanulmányairól (20:37), a kórházak és a szerzetesrendek államosításáról (24:16), a katonaságról (29:12), a németek kitelepítéséről (31:59), arról, hogy a családból kitelepítettekkel milyen volt a kapcsolat (35:39), a nyugati rokonokkal való 1963-as találkozásról (37:13).

Az interjúalany beszél szülei és nagyszülei sorsáról, elmondja, hogy hogyan érintette őket a II. világháború és a munkaszolgálat. Elmeséli, hogy ő személyesen milyen módon került kapcsolatba a zsidó vallással és hogyan lett belőle rabbi. Szól rabbiként végzett munkájáról, házasságáról és az ortodox zsidó neveléssel kapcsolatos nézeteiről is. 0:22--nagyszülei, szülei, nagyapja munkaszolgálata; 8:58--anyja II. világháború utáni sorsa, neveltetése; 10:42--az interjúalany iskolái, hogyan került kapcsolatba a zsidó vallással; 15:30--hogyan lett az izraeli hadserg önkéntes katonája az öbölháborúban, hogyan tanulta a vallásosságot egy izaeli zsidó családnál, egy izraeli egyetemen folytatott tanulmányai; 19:0--tanulmányai a magyar rabbiképzőben; 21:20--házassága, gyermekei; 29:9--miért nem tért vissza Izraelbe