Az interjúalany beszél születéséről, és arról, hogy gyermekkorában nagy beteg lett a mandulájával (0:00). Beszél sommás szüleiről, arról, hogy nagyapja nem szerette az urakat, és megütötte az intézőt, valamint arról, hogy miként kísérték el a szüleiket (1:35). Szól arról, hogy nagyon beteg lett a lába és mankóval kellett járnia (7:35). Egyik nap egy mellette elhaladó úri kocsin ülőket leköpött, mire az úr felvette és elküldte kórházba (10:00). A kórházban hárman aludtak egy ágyban, de gyorsan megműtötték (13:05). Szól a háború utáni jegyrendszerről, és arról, hogy lányok hajsütését vállalta piszkavassal, hogy pénzt keressen (16:52). Beszél a megszállásról, arról, hogy akkoriban gomba helyettesítette a húst, az intelligens német katonákról és az erőszakoskodó oroszokról, valamint az ukránokról. Az oroszok elől két másik lánnyal egy hordóban bújtak el (19:34). Szól arról, hogy a háború után a nincsteleneket ki akarták telepíteni a svábok helyére a Dunántúlra, ami nem nagyon tetszett a családnak, de belekényszerültek. Nagyon szomorú volt, ahogy még egy ideig ott laktak velük együtt azok, akiket kitelepítettek. De öt évvel később mindenki vissza tudott költözni a saját lakásába. Csendőr nagybátyjáról is beszél, aki bújkált a háború utáni időkben (23:57). Végül oktatásáról, művelődéséről szól, arról, hogy a párttitkár is örült annak, mennyire jól tudja az oroszt, valamint férjével való megismerkedéséről szól (31:48).

0:00 családi háttér, gyerekkor 1:58 1942-ben a piarista gimnáziumba kerül be, akkor kerül először huzamosabb ideig távol a családjától 3:10 a háború idején októberben hazaküldik a diákokat, áprilisban kezdhették újra 4:48 1948-ban államosítják a piarista gimnáziumot, 1950-ben a szerzetesi közösséget bevagonírozzák, és elviszik őket 8:18 1950-ben, az érettségi után két héttel ávósok és rendőrök érkeztek éjjel fél háromkor, elhívják az édesapját, akivel közlik, hogy el kell hagyniuk a családi házat, bevagonírozták őket, és elviszik a családot a Hortobágyra 13:43 lovas szekereket rendeltek az utolsó állomásra, akik beszállították őket egy kúriához, amelynek a melléképületében helyezték el őket, egy birkahodályban, ahonnan előzetesen a birkatrágyát ki kellett hordani 16:24 ősszel egy másik táborba helyezik őket, egy lápos terület közelébe, a higiéniai körülmények rettenetesek voltak ott is 18:42 télen egy építőbrigádba kerül, és egy dohánypajtában vészelte át a család a hideg időt 23:50 a kőműves szakmát folyamatosan kitanulja a brigádnál 27:58 egy alkalommal a nádat szálanként hordatják vissza a nőkkel oda, ahonnan elvitték 30:54 eleinte nem hitték el, hogy felszámolják a táborokat, Nagy Imre beszéde reményt adott, de nagyon lassan folyt a táborok felszámolása, ők októberben szabadulnak 32:43 kőművesként akart elhelyezkedni, de nem volt hozzá papírja, végül segédkönyvelőként alkalmazzák 35:21 1956-ban haza akart menni, de nem volt vasút, inkább meghúzta magát, két alkalommal is fiatalok akarták fegyverrel bántalmazni 38:42 hortobágyi múltja miatt nem akarták felvenni más állásra, de sikerült szereznie a szülőfaluja tanácselnökétől rehabilitációs papírt, így végül a nemzeti bankhoz kerül 45:12 utóbb a kanizsai bútorgyárnál dolgozott

Friedrich Tünde családjának történetéről mesél, párhuzamosan a 20. századi magyar történelmi eseményekkel(0:18). Kutatásai során kiderült, hogy nagyapja a malomiparból elég jól megélt. Még a gazdasági világválság idején is(3:24).Édesapja 1920-ban született, hadmérnök lett, majd a második világháborúban bevonult, igaz nem hosszú időre(4:05)Szovjet hadifogságba esett, erről Friedrich Tündének sokat mesélt(5:10). Hazatérésekor szembesült a kommunista hatalom rendelekezéseivel(5:58). Munkát nem nagyon kapott, tanyasi postás volt, amígy 1950-ben tanító nem lett Jászapátiban(6:41).Felvették a szegedi matematika-fizika szakra és a testnevelési főiskolába. Futballbírói képesítést is szerzett(7:31).Átköltöztették őket egy kulák család házába(9:00). 1956-ban a szülei reménykedtek a pesti eseményekkel kapcsolatban. Édesanyja, több nővel egyetemben ledöntötték a szovjet emlékművet. Édesapját pedig a karhatalom kereste, zaklatta(9:39). Egy éjjel be is lőttek a házuk ablakán - majd el is vitték őket(12:05). Édesanyját és az édesapját a karhatalom emberei több alkalommal is megalázták(13:48). Édesapjától elvették a diplomáját, utcaseprő, útkaparó lett(14:19). Az édesapja tanítványai befogadták Friedrich Tündét, amikor a család helyzete nagyon nehéz volt(15:49). Beszámol az emberek a családhoz való viszonyáról is(17:22). Az 1960-as évekig tartott a nyomor, utána szépen lassan kezdett rendbe jönni a család sorsa(17:54). A '70-es években az ldesanyja takarékszövetkezetet kívánt létrehozni, de végül bezáratták - komoly rendőrségi ügy lett belőle. Édesanyja egészsége meg is rendült(18:44).1977-78-ban házasodott volna meg, de származása és múltja miatt megtagadták - a húgához hasonlóan(21:04).Az édesapja ezért, ahogy tudta, a maga eszközeivel "bosszút is állt". A rendszerváltoztatás szabadította meg őket ettől(23:01). Ma már nyugdíjas, de könyvtárosként is dolgozik(24:35).Fogalommagyarázat(25:17).