Az interjúalany beszél a családjáról (0:29), édesapja Horvátországból történő átszökéséről Magyarországra, akit a család többi tagja is követett (0:46), ahol először egy tanyán éltek (4:46), a ráksi iskoláról (6:45), II.világháborúval kapcsolatos emlékeiről (7:41), a háború alatti élelmiszerellátásról (11:24), az 1945 utáni újrakezdésről (12:13), tanulmányairól, nyári munkáiról, pályakezdéséről, a fizetési viszonyokról (13:40), a kulákok, svábok helyzetéről (21:05), a korabeli árakról (22:53), a békekölcsönről, a Rákosi-korszak megszorításairól, padlássöprésről, beszolgáltatásról (24:19), a közveszélyes munkakerülőkről (27:35), a szocialista ünnepekről (29:46), a katonaságról (32:48).

Kaszás Jánosné, akasztói parasztasszony először a gyermekkoráról beszél, ennek kapcsán kitér az elemi iskolára és a tanyai szolgálatra. Szemléletes beszámolót hallhatunk az aratásról egy nap munkarendjének bemutatásával. Az alany később Budapesten cselédkedett, a munka mellett kitér a vasárnapi kimenőre a Városligetben. A budapesti évek után otthon férjhez ment, férje a fronton elesett. Nővéreivel megszenvedték az orosz megszállást. (00-08:30) család, gyermekkor, iskola, tanyai szolgálat; (08:30-14:40) aratás: egy nap keresztmetszete; (14:40-23:47) cselédélet Budapesten, vasárnap a Városligetben; (23:47-26:27) otthon férjhez megy; (26:27-29:26) a férj halála a Don-kanyarban; (29:26-43:20) orosz megszállás Akasztón

Az interjúalany beszél paksi gyermekkoráról, oktatásáról, a vallás fontos szerepéről az iskolában (0:32). Szól a második világháborúról, a bombázásokról, Paks ostromáról, és arról, hogy a magyar katonák az első 60 fős orosz kompszállítmányt visszaverték (3:08). Szól az 1950-es évek hangulatáról, egyik tanárnőjét például négy évre ítélték a Rajk-per kapcsán, az ő káderlapjára pedig az volt írva, hogy "politikailag fejletlen" (5:22). Szól arról, hogy mennyire volt jelen a politika az iskolában, és hogyan döntötte el felvételijét a szocialista dogmák felmondása (9:24). Szól arról, mely tanárai nézett fel, például arra, akit 1956 után eltiltottak a tanítástól (11:50). Szól katonai szolgálatáról (14:35), majd arról, hogy az 1950-es években egyszer megverték a sportolókat, mert "csoportosultak", valamint szól az 1956-os forradalomról, a Sztálin-szobor ledöntéséről (17:12). Beszámol arról, hogy a barátnője nem engedte a rádió épületének közelébe az ostrom idején (20:10), valamint arról, hogyan segített a Széna téri gyerekeknek golyószórót tisztítani (21:00). Szól arról, hogyan kezdett tanítani (23:10), majd arról, hogyan fegyelmezett meg egy gyereket, akiről később kiderült, hogy Fock Jenő fia, de nem lett belőle semmi baja (27:30). Beszél a felvonulásokról, ünnepekről a munkahelyen (30:00), az igazgatóságról (33:30), valamint arról, hogy soha nem disszidált, pedig megtehette volna 56-ban vagy az 1972-es olimpián is (33:25).