Az interjúalany beszél gyermekkoráról, elemi iskolás éveiről. Később elkerült Budapestre rokonokhoz. Miután itt elvégezte az iskolát, gimnáziumba Zalaegerszegre járt. Fiatal korában rendszeresen sportolt. (05:22) Felvették 1944-ben a Közgazdaságtudományi Egyetemre, de a háború miatt nem kezdődött meg a tanítás. Visszaemlékezik a kiugrási kísérletre és a nyilas hatalomátvételre. (07:36) Szülőfalujában, Pacsán érte el a parancs: a leventéket elviszik Németországba. Az interjúalanynak 1945 januárjában kellett bevonulnia Nagykanizsára. (08:34) Teljes egyenruhát nem kaptak, főleg civil ruhában jártak, kevés fegyvert kaptak. (12:20) 1945 februárjában került a frontra. Márciusban szovjet (bolgár) fogságba esett. (18:40) A hadifogságban teljes bizonytalanságban volt, kémkedés vádjával alaptalanul perbe fogták. (24:28) Elmeséli fogságának első napjait Ausztriában. Végül azért kapott "csak" 8 évet a szovjet tárgyaláson, mert elhagyta alakulatát. (33:08) Elmondja a foglyok reakcióit az ítélethirdetésre. Vasúton szállították őket Odesszába, embertelen körülmények között. (46:54) Innen továbbvitték vonaton Szibériába. Elmondja egy láger kinézetét, a rabok mindennapjait. A körülmények sokban függtek a parancsnokoktól is. Az élelmezés nagyon rossz volt, a magyarok nem írhattak leveleket, az interjúalany is csak 9 év után tudott életjelet adni magáról. (1:03:44) Miután a lágerből szabadult száműzetésben a Szovjetunióban maradt, kissé jobb körülmények között, de nem engedték haza. (1:14:32) Áttelepítették egy kisebb fogdába.(1:22:22) Megismerkedett egy szintén fogságban lévő ukrán nővel. Egy állami gazdaságban dolgozott 3 évig. Végül 1955 decemberében kapta meg a hírt, hogy hazamehet. (1:32:06) 1956 januárjában ért haza Magyarországra. Rab múltja miatt megkülönböztették, megfigyelték. (1:35:44)

Az interjúalany beszél a családjáról (0:37), a zsidók deportálásáról (1:32), a „felszabadulásról” (2:47), a mezőgazdaság megszervezéséről a háború után (5:32), a Rákosi-korszakról, kulákokról, továbbtanulási lehetőségeinek meghiúsításáról (6:18), a padlássöprésről, beszolgáltatásokról, a béke- és tervkölcsönről (8:15), egy eldugott faluba való kihelyezéséről tanítóként, és az 50-es évek hangulatáról, eseményeiről (13:02), tanítói munkájáról, és többször említi a téeszesítést és a mezőgazdasági munkálatokat (17:09). Mesél a bunker megásásáról a háború alatt, valamint további II. világháborús emlékeiről (26:49), az 1956-os forradalomról (28:16).

0:00 gyermekkor, családi háttér, édesapja a köztisztasági vállalat felügyelője volt, szolgálati lakásban éltek Debrecenben 2:09 mesél a Horthy-korszak iskolai élményeiről, volt akkor még hittan is, vallások szerint 6:58 16 évesen ment férjhez 7:58 1944-ben elkezdődtek a bombázások, egy kis bunkerben húzták meg magukat a támadások alkalmával, egy alkalommal egy lezuhant repülőgépet látnak, és látta, hogy a felszerelésük teljesen amerikai volt az orosz pilótáknak is 12:00 a gettóba csak hivatalos személyek mehettek be, majd a gettóból a téglavetőbe szállították a zsidókat és onnan deportálták őket, édesapját az általa kenyérrel ellátott zsidók mentették meg a háború után az akasztástól 17:20 az orosz katonákról nincsenek jó emlékei, ő bujkált a katonák elől, mert azok összegyűjtötték a nőket mosni, őket is zaklatták 22:53 az éhínség kevésbé érintette őket, mert átvettek egy üzletet, és a férje és az apja tudtak élelmet szerezni 24:39 államosították a műhelyüket, ezek után a férje nem kapott munkát 26:03 mesél az ötvenhatos emlékeiről, az orosz tankokról és a kijárási tilalomról 29:19 1957 januárjában hajnalban csengettek be hozzájuk, elvitték kihallgatásra a párját 33:19 a lányát nem vették fel sehova a jó tanulmányi eredménye ellenére, mert a disszidált testvérét tüntették fel az édesanyjának, a lánya is csak nehezen mehetett férjhez Németországban 36:48 a Kádár-rendszerben jobban éltek, mert volt munkájuk, és kevésbé volt rajtuk nyomás, mesél a különböző tartós fogyasztási cikkekről, amit vehettek