Az interjúalany beszél evangélikus családjáról (0:15), majd annak a gesztusnak a sikertelenségéről, ami 1957-58-ban lehetővé tette volna a fakultatív hittan oktatást (1:20). Szól oktatásáról, a kommunista és vallásos nevelés párhuzamairól, pl. arról, hogy az úttörő pontok nem mondtak ellent a tíz parancsolatnak (2:25). Szól a "mesterien antikrisztusi" vallástalanításról a kommunizmus alatt (4:48). Elmeséli, hogy vélhetőleg azért nem próbálták meg eltéríteni az egyetemtől, mert egy jószándékú, kényszeredett ügynök jót jelentett róla (6:30). Beszél a konfirmálás kvótájáról (9:38), valamint a keresztényeket ért különböző hátrányokról, pl. a hadseregben (12:15). Szól arról, miként enyhült a Kádár-korszakban a nem-párttag, keresztény elkötelezettségű embereket ért hátrányos megkülönböztetés (16:05). Beszél az egyház finanszírozásáról és az Állami Egyházügyi Hivatalról (19:45), valamint a kettős élet miatti meghasonlottságról (29:00).

Az interjúalany mesél az 1956-os eseményekről, melyeket a szegedi texilipari technikum tanulójaként élt át. Elmondja, hogy munkája mellett hogyan sikerült megszereznie a jogi diplomát, és hogyan került a helyi tanácsba dolgozni. Szól arról is, hogy tanácsi dolgozóként hogyan segítettek az Erdélyből Magyarországra menekülő magyaroknak. 0:11--születése, szülők, felmenők; 2:49--emlékei az 1956-os szegedi eseményekről; 8:31--továbbtanulása, katonaság; 10:37--házassága, munkája, hogyan tanult tovább; 12:0--párttagsága, politikai meggyőződése; 16:4--milyen volt a marxista egyetem; 19:12--munkája a csongrád megyei tanácsban, hogyan segítették az Erdélyből átmenekülő magyarokat; 28:5--milyen társadalmi munkát végez manapság, milyen hobbiai vannak; 30:50--mennyire szabadon végezhette a munkáját a Kádár-korszak idején, a tanács működése, mennyiben tartja megfelelőnek a mai önkormányzati rendszer működését; 35:17--mi változott a tanács életében a rendszerváltoztatás idején .

Az interjúalany beszél balti orosz származásáról, rigai gyermekkoráról, a Baltikum jellegzetességeiről (0:40), majd rátér arra, hogyan került a csehszlovákiai Brünnbe egyetemre amerikai sógora támogatásával. Itt ismerkedett meg magyar férjével, és innen költözött Magyarországra (2:30). Szól a Rákosi-rendszer borzalmairól, férje eltávolításáról és zaklatásáról, majd tulajdonképpeni halálba kergetéséről (7:00). Szól az amerikai Memphisben szerzett élményeiről, a fekete és fehér lakosság konfliktusáról, valamint arról, hogy miként népszerűsítette a magyarokat Amerikában. Különösen a magyar tudósok, Neumann János és Szilárd Leó fogta meg az amerikaiakat (9:05). Szól II. világháborús élményeiről, Budapest ostromáról, és arról, hogy nem tudta mivel etetni ikergyermekeit. Dezertált magyar katonák segítettek neki. Arról is szól, hogy az oroszok nem szerették a magyarokat, mert nem ugrottak ki a háborúból (18:06). Rövid időre visszatér a Baltikumban megélt I. világháborúra (23:45), majd értékeli a kommunista és nemzeti szocialista rendszerek bűneit (25:38). Végül a magyar nép különlegességéről beszél (29:52).