Az interjúalany 1930-ban született Kunhegyesen. Beszél családjáról, származásáról. Nagyszülei Horthy Miklós szüleinek voltak szomszédai. (03:04) Délvidék visszatérése után (1941) a család visszaköltözött a Zomborba (Bácska), ahonnan az apa származott és ahol újra állást kapott. Itt éltek 1944 októberéig. Az utolsó vonattal jöttek vissza, amivel a teljes hivatali gárda is. Sok szerbet, akik együttműködtek a magyarokkal, kivégeztek a partizánok. Beszél a Délvidéken kialakult harcokról, a család bajai letelepedéséről. (10:02) Részletesen beszél a cserkészetről, a törvényekről, elvekről. 4. elemiben csatlakozott a cserkészekhez. Zomborban is aktív cserkészmozgalom volt a terület elveszítéséig. (13:32) A világháború végén nehezen zajlott az oktatás, össze kellett vonni az osztályokat, ideiglenes tantermek voltak, mivel az iskolák többségéből hadikórházat alakítottak ki. (16:48) 1948-ban érettségizett. Mivel barátaival együtt nem léptek be egyik kommunista mozgalomba sem és korábban cserkészek voltak, 1951-ben behívták őket munkaszolgálatra. Az interjúalanyt laktanyaépítésre vezényelték. (23:18) A második laktanya építésekor, több hónap után kapott Karácsonykor pár nap szabadságot. Később javult a helyzet, villanyszerelőként társaival már felügyelet nélkül dolgozhatott. Két év után térhetett haza. (28:50) 1951-es behívásáig titokban szervezte a cserkészetet. Munkaszolgálata alatt koncepciós perekkel próbálták teljesen ellehetetleníteni a bajai cserkészeket. A cserkészek a Horthy-korszakban egyszerre kaptak lelki- és (fél)katonai kiképzést is. Kiemeli Teleki Pál cserkésszervező tevékenységét és az 1933-as gödöllői jamboreet. (37:24) 1951-ig a "föld alatt", egyenruha és jelvények nélkül, de sikeresen működött a bajai cserkészcsapat. (38:46) 1953-as leszerelése után az interjúalany vízhordalékmérő vállalatnál helyezkedett el, majd a betonútépítőhöz került. (40:20) Az 1956-os forradalom Mezőkövesden érte. Elindult munkatársaival Budapestre, de egy szovjet katonai hadoszlopba ütköztek. Bezárták őket és készültek a kivégzésükre, amikor elkezdték az oroszok a kivonulást és elengedték a munkásokat. Az interjúalany nem is hitte volna, hogy elbukhat a forradalom. (43:22) A szabadságharc leverése után el akarták fogni, de értesült róla, hogy keresik, menekülnie kellett Jugoszláviába, ahol a szerbek elfogták. Beszél a Jugoszláviában uralkodó körülményekről, folyamatos átszállításairól, dolgoztatásáról. Végül Franciaországba sikerült utaznia. (54:20) Beszél Franciaországi munkájáról, életéről. Elmondja, hogyan ismerkedett meg már kint élő magyarokkal. (58:56) Rövid idő után az NDK-ba került, ahol cipőgyárakban dolgozott, majd több mint 30 éven keresztül teherautósofőrként dolgozott. (01:00:04) Haza nem jöhetett, 1961-ben tudott először apjával Bécsben találkozni. A rendszerváltoztatás után visszakapta magyar állampolgárságát is, azóta mindkét országban lakik. (01:03:34)

Az interjúalany először a gyerekkoráról és azt azt átszövő történelmi eseményekről mesél, melyek a következők: Kassai bombázás; Budapest ostroma, a Duna-hidak felrobbantása(0:19); menekülés Bécsbe a front elől – az osztrák idegengyűlölet megtapasztalása(5:25); apja meghurcolása és praktizálástól való eltiltása az ötvenes években(8:17); a társbérlet rendszere(9:55), mindennapjai; a középosztály nyomorúsága a Rákosi – érában(11:39). A forradalom közvetlen előzményei a Műegyetemen(15:14); Sinkovits Imre és Nagy Imre beszéde(17:08); Gerő uszító rádióbeszéde, amelyben a tüntetőket csőcseléknek minősíti: az erre való személyes reflexió lett az interjú címe(20:28). Anekdoták a forradalom napjaiból: a pesti srácok(21:57), Broszman György és a Parlament előtti sortűz(23:24), Makovecz Imre és a puskája, a Három Holló előtt harckocsiágyúval meglőtt öregasszony(28:45), összeégett orosz hullák az Üllői úton(30:05), a forradalom győzelme, a Nyugat képmutatása, „tartsatok ki”(32:30). A november 4. hajnali orosz invázió(34:02), nehéz döntés a disszidálásról(35:46), kalandos vonatút a határtérségbe, az aknazáron átkelés éjszakája(36:56).

Az interjúalany Chicago-ban született, apja 1945-ben emigrált Magyarországról (0:29). Az interjúalany beszél az emigránsok életéről (1:40), németországi tanulmányairól (4:05), az USA-ba való visszatérése utáni tanulmányairól (9:35), egyetemi éveiről, és egy sikeres pályázatról (11:50), melynek következtében 1994-ben visszaköltözött Magyarországra (22:04). Beszámol magyarországi munkájáról (22:35), a magyar emigránsok kivándorlásának okairól, és a korábban kivándoroltak, valamint az 1945 környékén emigrált magyarok közötti ellentétekről (26:15), melyeket elfedett az 1956-os forradalom (32:47). Mesél arról, hogy az emigránsok második generációja már nagyrészt asszimilálódott (34:40). Kitér a rendszerváltoztatásra, és az emigráns magyarok dilemmájára (35:32), a magyar nemzeti ünnepek emigrációban való megünneplésére (42:16).