Az interjúalany beszél gyermekkoráról, származásáról, szülőfaluja és a háború utáni világ szegénységéről (0:40). Szól arról, miként tér haza édesapja a Leningrád melletti hadifogságból és hogyan kezdett el Szabad Európa Rádiót hallgatni. Szól a Rákosi-rendszer terrorjának működéséről, a szektásodásról, az elvtársak börtönbe vetéséről is (4:45). Beszél a Rákosi-rendszer mindennapjairól, a kommunista propagandáról, a felvonulásokról, a jegyrendszerről, illetve szórakozási lehetőségekről (8:50). Beszél a nyári munkákról, hogy a szülei miként szoktatták a munkára, illetve az úttörőmozgalomról (14:20). Szól az 1956-os forradalomról, amit nyolcadikos balassagyarmati diákként élt meg, például arról, miként ment haza gyalog, mikor a tanítás abbamaradt (18:10). Értékeli a forradalmat és céljait, valamint beszél különböző elnevezéseiről, a rádió Egmont-nyitányáról és az új kommunista himnusz megírásának ötletéről (25:05). Beszél arról, miként lőtt a tömegbe a karhatalom december 8-án. Az interjúalany is áldozatul eshetett volna (29:06). Utána a bátyjával kimentek a temetőbe megnézni a halottakat, útközben találkoztak egy szovjet katonával, aki könnyezett (35:55). A megtorlásokkal kapcsolatban elmeséli, hogy testvérét börtönbe csukták röpcédula-terjesztés miatt (38:10). Mikor osztályában megalakult a KISZ és ő kommunista-ellenességéről tett tanubizonyságot, az igazgató megfenyegette, hogy ha folytatja, akkor kizárják az ország összes középiskolájából (40:20). Végül a Kádár-korszak jobb megélhetési körülményeiről és Kádár János személyiségéről beszél (42:30).

Az interjúalany beszél a leventemozgalomról, az ott folyó sportéletről (0:29), a katonaságról (3:57), tanulmányairól (9:45), a mezőgazdasági munkákról, a fiatalok ismerkedési, szórakozási lehetőségeiről (11:54), a kollektivizálásról, a kollektív gazdaságokról (14:30), és a román-magyar együttélésről (20:53).

Az interjúalany először édesapja katonai pályájáról, a Don-kanyarról, elfogatásáról és szabadulásáról (1:00). Beszámol édesapja többszöri sebesüléseiről, valamint arról, hogy Berlinben amerikai hadifogságba esett, de hazaengedték, mert nem találták semmiben vétkesnek (4:04). Szól a háború utáni évekről, arról, hogyan fosztotta meg az Alkotmány édesapját a diplomájától, hogyan kellett suszterként elhelyezkedni, s ez miként tette tönkre az életét (6:12). Szól az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan akartak először csatlakozni, majd arról, miként beszélte le apja a helyieket, hogy oroszokra támadjanak (10:20). Az interjúalany rátér saját osztályidegen származására és oktatására (15:50). Szól a katonai főiskoláról, a hadsereg hatalmi viszonyairól, és arról, hogy végül mégis sikerült feljebb jutnia a ranglétrán a származása ellenére is (18:26). Szól arról, miként helyezték Salgótarjánba politikai célzattal, valamint azt, hogy egy orvosi vizsgálat ürügyén hogyan tartották hetekig gyakorlatilag fogva az 1980-as években (30:00). A hadsereg és az ország kommunista irányításának tragédiáját is elemzi (37:50). Végül visszatér saját második világháborús élményeire, valamint szól a környező országok katonáival való kapcsolatról, a prágai tavasz eseményeit is érintve (45:00).