Az interjúalany beszél gyermekkoráról, származásáról (0:06), majd rátér oktatására, különös tekintettel a négy nyelv oktatására és a nyelvoktatás hiányosságaira (1:40). Szól a háború utáni ujjáépítésről, az orosz katonák pusztításának eltüntetéséről (6:58). Szól arról, hogy kiszökött Bécsbe filozófiát és nyelvészetet tanulni (9:35), majd arról, hogy idegösszeroppanást kapott és emiatt hazaszökött az akkor már leereszkedett vasfüggönyön keresztül (11:28). Megemlíti a szerzetesrendek feloszlatását (14:15), majd beszél arról, hogy miként felvételizett magyar-német szakra, és arról hogy költő akart lenni, de már az egyetemen rájött, hogy a kommunista rendszerben ez kizárt (15:05). Elmeséli, hogy két értesítőt kapott, az egyikben felvették, a másikban nem, s ez utóbbit elégette. Elmondja, hogy 1951-ben tisztogatások voltak az egyetemen, és őt is majdnem kitették, mert kiderült, hogy élt Ausztriában (18:15). Szól az egyetemi magyar oktatás ideologikus és korlátolt jellegéről (22:35), majd első munkájáról a Kandóban (25:15). Szól arról, hogy az egyetemi előadásokon is felállva kellett tapsolni, ha Rákosi neve elhangzott (28:14), majd szól családalapításáról és arról, hogyan éltek meg pedagógusi fizetéséből (29:40). Az 1956-os forradalommal kapcsolatos élményeit is elmeséli: látta, ahogy katakombák után kutatnak a Köztársaság téren, illetve lemondatták a Kandó igazgatóját. Szól arról, hogy a felesége éppen ezekben a napokban szülte harmadik gyermeküket, illetve arról, hogy orosz nyelvű röpcédulákat terjesztett a szovjet katonák körében (34:15). Beszél a tanítás újraindulásáról és elmeséli, hogyan segített egy diákjának megkeresni a biológiai apját (39:26). Végül arról szól, hogy miként jelentették fel rendszerellenes oktatási tevékenysége miatt, hogyan távolították el és került a Hungária Vegyiüzembe mérgező anyagot pakolni (41:45).

Az interjúalany beszél családja származásáról (0:08), majd Budapest ostromáról, és arról, hogy előre megálmodta, hogy édesanyja meg fog halni az ostrom során (1:18). Beszél oktatásáról, édesapja eltávolításáról, az undorról, amit a Rákosi-rendszer váltott ki benne, és arról, hogy a munkások is gyűlölték Rákosit (4:11). Szól arról, miként került a jogi egyetemre, ahol a legtöbb barátja zsidó volt, és egyetértettek a rendszer elítélésében. Később az SZDSZ jellegében bekövetkezett változások miatt e barátainak többségével megszakadt a kapcsolata (08:05). Beszél arról, hogy miért csatlakozott a forradalomhoz (11:50), majd arról, hogy milyen tevékenységet folytatott (13:55). Szól a szovjet intervencióról és a forradalmi események folytatásáról, a Márciusban Újra Kezdjük mozgalomról (16:08). Beszél a megszállt Budapest nyomasztó légköréről, az emigráció gondolatáról és letartóztatásának körülményeiről (20:08). Szól arról, miként próbálták meg beszervezni a vizsgálati fogságban (22:40), majd cellatársairól (26:54). Beszél arról, hogy 24 nap után elengedték, és arról, hogy másodszori elvitele előtt mit csinált (28:50). Elmeséli második letartóztatása körülményeit, az ellene felhozott abszurd vádakat, és azt, hogy mindent tagadott, csak azt "ismerte el", hogy 1956 ellenforradalom volt. Később ezt is visszavonta (31:30). Innentől más irányt vett a nyomozás, nem valószerűtlen vádakat akartak rábizonyítani, hanem tényleg ki akarták deríteni, hogy mit csinált a forradalomban. Közben a Fő utcából a Markó utcába, majd Vácra, végül Márianosztrára került (39:30). Beszél másodfokú tárgyalásáról, melynek során mindegyik vádlott enyhébb ítéletet kapott, az indoklás szerint mert "fiatalságuk és műveltségük" magyarázza tetteiket (44:13). Végül a Kádár-korszak bezártságáról szól, és arról, hogy a társadalom sötét alkut kötött Kádár Jánossal, aminek a mai helyzet az egyenes következménye (46:32).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és családjáról, valamint a háborús hétköznapokról (0:12), majd rátér az élelmiszerellátás és a a háború alatti megélhetés kérdésére (3:27). Szól arról, hogyan élte meg gyermekként Kaposvár bombázását (5:40), majd arról, hogyan értesültek a háború eseményeiről, és hogyan hallgatták Horthy Miklós kiugrási rádióbeszédét (7:18). Rátér az orosz katonák viselkedésének leírására, majd a háború utáni életkezdésre (9:12). Szól a hiperinflációról és a forint bevezetéséről (12:10), az 1950-es évek szellemiségéről (13:20). Szól arról, hogyan értékeli az 1956-os forradalmat (13:50), majd arról, hogyan formálta át a szocializmus a mindennapi életet (14:50). Szól arról, hogy mi történt Kaposvárott 1956-ban, majd a Kádár-korszak jobb megélhetési körülményeit elemzi (19:55).