Elmeséli 1933-as születésének és gyermekkorának a körülményeit a nagy gazdasági válság alatt Abaligeten. Katolikus népiskolába járt, ahol csak egy tanterem volt, a tanító házaspár egyben a kántorok is voltak. (02:10) Édesapja katona lett, a világháború után a családot sváb származása miatt 1947-ben kitelepítették. A Hortobágyra akarták telepíteni őket, de egy rokoni család szállást adott nekik, míg később bérelni tudtak egy lakást. (04:44) Az időrendet felborítva elmondja a korábbi szovjet megszállás menetét, amely sok halottat követelt. (08:12) Nagyapját, mivel jól tudott oroszul, a szovjetek magukkal vitték tolmácsnak, közben a katonák molesztálták a nőket és részegeskedtek. (09:44) Elmondja a pengő hiperinflációját, az emiatt kialakult cserekereskedelmet és a rossz körülményeket. (11:40) A forint bevezetésével rendeződött a család anyagi helyzete is. (12:52) Újra elmondja, hogy az első kitelepítésből csak kilakoltatás lett, majd 1948-ban Németországba akarták kitelepíteni a családot. Végül, mivel magyar érzelműek voltak, maradhattak, de az édesanya nem kaphatott állandó munkát. (15:20) Az akkor 14 éves interjúalany, hogy segíthesse a családját, a helyi orvosnál dolgozott. Először a gyermekeire vigyázott, majd házimunkát is végzett (16:00) 1950-ben ment férjhez, ekkor öt évre elköltözött a faluból. Két gyermeke született, majd visszajöttek Abaligetre, ekkor említi meg, hogy édesapja meghalt a fronton a II. világháborúban. Elkezdtek gazdálkodni. (18:06) Elmondja a családi életet és a konfliktusokat, az akkori társadalmi kapcsolatokat, gyermekeinek iskoláztatását. 1962-ben beköltözött a család Pécsre. (20:10) Számára a Kádár-korszak biztonságot adott, mivel volt munkája és ezért nyugodtan vehetett fel kölcsönöket (29-et) a kiadások fedezésére. (22:46) 1962-66-ig a férje építőipari vállalatnál volt raktárvezető, az intrerjúalany ugyanott villamossági raktáros. Elmondja munkája menetét. A vállalat megszűnése után gépállomáson dolgoztak nyugdíjazásukig. (25:40) Káros hatásai ellenére pozitívan értékeli a Kádár-korszakot. (27:04)

0:00 családi háttér, édesapja kisiparos volt, de később szövetkezetesítették a vagyonát 1:59 gyermekkoráról beszél, kicsit távol laktak a falutól 2:50 a gimnáziumi éveiről beszél, kollégista lesz Nagykanizsán 5:36 a nagykanizsai felvonulásról beszél, ő okt. 26.-án hazatér az iskolai szünet miatt 7:02 beszél a CSITT-ről, és a rendőrségi kutatásokról, később letartóztatják őket a füzet miatt, amit írtak 8:36 a forradalom utóéletéről beszél 9:43 1957 márciusában razzia volt a kollégiumban, megtalálják a csittvári krónikát 12:12 bevitték őket a rendőrségre, falhoz állítva tartották őket egész éjjel, közben folytak a kihallgatások, és azt akarták őket, hogy a tanárokra valljanak 14:15 a tárgyalásukat a megyei bíróság intézte, de szerencséjükre csak bírósági megrovást kaptak, a gimnáziumból kirúgták őket, ő Tapolcán érettségizik 17:18 haragot nem érez senki iránt a személyes sorsa miatt, de az országot megnyomorítók felelősségre vonása elmaradt

Az interjúalany beszél II. világháborút illető emlékeiről, a Földtani Intézet „decentralizálásáról” (0:00), majd tanulóéveiről, zsidó barátnője sorsáról és a nyilas érzelmű osztályfőnök zsidókkal való bánásmódjáról (04:24). Szól a háború utáni változásokról, az államosításokról és a szegénységről (9:45). Rátér a Rákosi-rendszer alatti megfigyelésekre, a vallásszabadság hiányára, elmesélve, hogyan zaklatta egy ávós a villamoson (12:34). Szól iskolái befejezéséről és az egyházi iskolák megszüntetéséről (15:45), tanárként való elhelyezkedéséről, az 1950-es évek iskolájáról (16:50) és a szegénységről (19:35). Az 1956-os forradalommal kapcsolatos budapesti emlékeit is feleleveníti (21:24), kiemelve egy történetet, mikor a forradalmárok el akarták kérni apjától a Földtani Intézet fúróját a Köztársaság Tér alatti katakombák feltárásához (24:32). Szól a káderesítés rendszeréről (25:58) és a Kádár-korszak életkörülményeiről is (27:46).