Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról, arról, hogy a német megszállás alatt hadikórház lett az iskolából, valamint arról, hogy az újrakezdés után a latin és nyugati nyelvek helyén oroszt tanultak (0:40). Szól arról, hogy a színművészetin vagy a bölcsészkaron szeretett volna továbbtanulni, de végül mégis a honvédség tisztképzőjét választotta, ahol híradós lett (7:20). Beszél arról, hogy 1956. október 23-án az ezredét Budapestre vezényelték, de ő kimenős volt, és nem találták, úgyhogy másnap meglepve tapasztalta, hogy nincs a laktanyában szinte senki (13:40). Szól arról, hogy az októberi forradalom során a posta katonai irányításának átvételével bízták meg, és arról, hogy milyen feladatokat láttak el (17:30). Szól a leszereléséről, és arról, hogy kezdetben nem volt munkája, később azonban a ruhakereskedelemben kezdett dolgozni (22:00), majd később az ezt felügyelő állami vállalat ellenőrzési osztályvezetője lett, a rendszerváltoztatás után pedig Kft-t alapított (27:00). Szól az 1950-es évek sportéletéről, az atlétikáról és a futballról. Magán futballklubot alapítottak, ami később a vasutasokkal együtt aszód második számú csapata lett (28:35). Végül arról szól, hogy a külföldi csapatoknak való szurkolás a totó megjelenésével kezdődött Magyyarországon (40:48).

Az interjúalany 1942-ben született Budapesten. Beszél családjáról. A II. világháború után elvették a földjüket. Apja vasutas volt, a háború alatt is ebben a munkakörben dolgozott. Az interjúalany anyjával együtt Zalán bújkált a háború végéig, majd az oroszok elhurcolták őket Budaörsre. A háború alatt vagy annak következtében minden felnőtt férfi meghalt a családban. (02:52) Beszél iskolás élményeiről, hányatott gyermekkora miatt hat helyen végezte az általános iskolát. A Középiskolát a Kandó Kálmán Technikumban kezdte. (04:30) 1956-ban már látszódtak a forradalom előjelei. Beszél az egyetemi ifjúság és a munkások tüntetéseiről, a rádióostromról. Másnap reggelre már szinte mindenkinek fegyver volt a kezében. (05:46) Miután csendesedtek a harcok, 25-én, barátjával bemerészkedett a városba, látta a pusztításokat, a halottakat. Este látta a Sztálin-szobor szétverését. (10:16) Beszél a forradalmi kormány alakulásáról, a politikai eseményekről. Állandóan hallgatta a Szabad Európa Rádiót. (11:44) Beszél Maléter átállásáról és hőstetteiről. Amikor az emberek azt hitték, hogy kivonultak az oroszok, egymást ölelgetve örültek a győzelemnek. Felfedezték a szabadság ízét. (18:50) Beszél arról, hogyan szerzett 18 éves báttya fegyvert. Látta a fiatal kamaszokat, akik fegyvert fogtak. Elmondja, hogy a november 4-én támadó oroszok miként foglalták el Budapestet. Megemlíti, hogy az orosz katonák többsége nem volt tisztában azzal, hogy egy forradalmat ver le, nem is tudták, hogy Magyarországon vannak, a Suezi-csatornát keresték. Elmondja, hogyan lőttek rá és bátyára az oroszok. (24:02) 1957. január 8-án indult újra a tanítás, addigra már két osztálytársa disszidált, ahogy másik 180.000 magyar is. (26:30) Halottak napján sokan nem mertek kimenni a temetőbe, de az ablakokban mindenhol égtek a gyertyák a forradalom hősihalottjaiért. Beszél a szétlőtt Budapest újjáépítéséről. (27:40) A forradalom alatt szórólapokból, újságokból, rádióból lehetett tájékozódni az eseményekről. (29:46) Beszél arról, hány embernek kellett külföldre menekülnie Magyarországról, a Melbourne-i Olimpián milyen nehéz helyzetbe kerültek a sportolók. (30:34) Elmondja, hogy mi lett a forradalom vezetőinak sorsa, hogyan tért vissza Kádár János. A pufajkásokat és KISZ-eseket nagyon utálták. (33:20) A forradalom alatt a harcok ellenére nem volt éhezés, mivel a vidékről a földművesek felküldték az élelmet. (35:18) A forradalom leverése után az iskolában a tanár bátorítására tiltakozásként minden nap reggel és délután elénekelték a Himnuszt. A következő tanévben az osztályfőnököt kirúgták, segédmunkásként kellett dolgoznia. (39:04)

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).