Az interjúalany beszél a második világháborúról és miskolc június 2-i bombázásáról (1:00), majd arról, hogyan fejezte be jogi tanulmányait és helyezkedett el a miskolci Kereskedelmi Kamaránál és pár nappal később hogyan vitték el dolgozni (2:48). Szól az útról egy német katonavonaton, majd arról, hogyan építettek erődöt Erdélyben, s hogyan mentek át a Felvidékre, mikor az oroszok megjelentek (4:55). Beszél sacai kiképzésükről, melynek során majdnem ő ő kapta meg kezelésre a Faust-gránátot. Végül egy másik ember próbálta ki, viszont rosszul működött, így leszakította a két kezét (7:30). Elmeséli, hogyan vándoroltak a Felvidéken a frontot követve, majd végül vitték ki őket Csehországba (11:28). Útközben a partizánok megtámadták egyszer a vonatot (14:00). Húsvétkor Túrócszentmártonban találkoztak az egyik Kossuth rokonnal, aki Németország felé haladtában mind az ötüknek ajándékozott 100-100 szlovák koronát (16:12). Márciusban a német katonák március 15-i ünnepséget rendeztek a magyar katonáknak (18:00). A háború hivatalos befejezése után is folytatták a harcot a csehországi német csapatok, bár az ő magyar osztaga felvette a kapcsolatot a partizánokkal (18:50). Közelről látta, ahogy egy partizán kivégzett egy német tisztet (20:00). Az őrségben látta, ahogy magyar tábornokokat visznek el orosz autókon (21:30). Május 15-én fogságba estek, majd különböző csehszlovákiai helyszínek után Romániába került hadifogságba (22:30). Ott tudták meg, hogy össz-szövetséges rendelet, hogy nem lehet több hadifoglyot ejteni, a meglévőket pedig el kellett volna engedni. Közben tífuszt is kapott, így hazaengedték szeptember 5-ére (24:40). Elmeséli, hogyan töltötték a karácsonyt 1944-ben: hüvelyeket és kézigránátot akasztottak a fára, illetve valami bon-bont is kaptak, de a tisztek egy részét elsikkasztották (26:52). Szól a zsold mennyiségéről és arról, hogy legtöbbször nem lehetett elkölteni (28:30), valamint arról, hogy miként lett szakaszparancsnok (29:05). Beszél a tetvek elleni harcról, és a németek kiváló tetű-ellenszeréről (30:00), valamint arról, hogyan viselkedtek velük szemben az orosz és román katonák (31:44).

Az interjúalany beszél nagyszüleiről, az 1915-ös spanyolnátha járványról, majd szülei életkörülményeiről, édesanyja betegségéről (0:05). Szól arról, miként lett nemzetközi vasúti kalauz, és milyen képzést járt ki hozzá (11:00), valamint arról, hogyan találkozott egy vonaton a moszkvai Békekonferenciára menő lelkészekkel, s hogy később miért választotta a lelkészi szolgálatot (13:50). Beszámol arról, hogyan nehezítette meg a szovjet állam a lelkészi működést (20:30), valamint arról, hogyan került a viski gyülekezet élére (22:14). A gyülekezet életéről, a hely történetéről és az ottani hitéletről hosszan szól (26:00). Beszél arról, hogyan kaptak híreket a külvilágról Kárpátalján, valamint magyarországi útjairól (35:24. Rátér arra, hogy az 1989-es román forradalom során segélyeket szállított Temesvárra, aminek során a román rendőrség is kihallgatta (38:50). Végül családja további történetéről szól (43:33).

Az interjúalany feleleveníti Horthy Miklóssal kapcsolatos élményét (0:01), mesél a leventék életéről (1:45), a második világháború alatti délvidéki eseményekről (5:26), felvételijéről a pilótákhoz (7:24), a kiugrási kísérlet kudarcáról, és az ezt követő eseményekről, a nyilasok viselkedéséről (13:15), felvételéről a határőrséghez, az ott szerzett tapasztalatairól (19:49), a határzár szigorításáról, és belépéséről a kommunista pártba (24:39). Beszámol csempészek elfogásával kapcsolatos akciójáról (26:22), végül arról beszél, hogyan sérült meg egy gránát felrobbanása következtében (33:08).