Az interjúalany 1940-ben született Tiszapolgáron (Szabolcs megye). Apja faipari munkás volt. Szülei 1948-ban elváltak. (03:30) Beszél diákéveiről, elmondja az iskolában uralkodó körülményeket. Elmondja, hogy húga tüdőgyulladásban meghalt fél éves korában. Beszél tanárairól, diáktársairól. (11:10) Beszél tágabb rokonságának történetéről, több családnál is élt, legtöbbet nagyszüleinél Nyíregyházán. (17:06) 1954-ben ipari tanulóként kezdte el kitanulni a bognár szakmát. Alacsony termete miatt hátrányban volt a társaival szemben. 1958-ban tett szakvizsgát. (20:56) Beszél a Rákosi-korszakról, a könyörtelen beszolgáltatásokról. Gyerekként ő is nehezen élte meg ezt az időszakot, sokat kellett dolgoznia. (28:10) Az 1956-os eseményekről csak az újságokból értesült. Életére nem hatott ki a forradalom, dolgoznia kellett. Látta a bevonuló szovjet tankokat. (36:42) Elmondja, hogyan került Budapestre. Esti tagozaton elvégezte a technikumot. Beszél munkájáról. (44:52)

Beszél a háborúról, bombázásról (3:00-tól), a szovjet bevonulásról, földosztásról, rekvirálásról, helynévváltozásokról, feketevágásról (16:00-tól) és az 50-es évekről, a TSZ-ről és az abban folyó munkáról (23:00-tól).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családjáról, és a származás fontosságáról az 1950-es években (0:24). Beszél II. világháborús élményeiről, például arról, hogy erélyes édesanyja mindig képes volt kiparancsolni a randalírozó oroszokat, valamint arról, hogyan költöztek át Isaszegre, ahová szánnal húzták le a szülei (4:45). Szól arról, hogy nagyon félt az orosz katonáktól, ezért Isaszegen a baszállásolt orosz tiszt elől az asztal alá bújt (8:10). Édesapját is elvitték málenkij robotra, de megszökött (10:14). Beszél iskolás éveiről, arról, hogy Szabó Magda volt az osztályfőnöke, aki még délutánonként otthon is irodalmi szakköröket tartott (11:40). Szól arról, hogy az orosz nyelv elhanyagolását buta módon a rendszerrel való szembeszegülésnek tartotta (15:40), valamint arról, hogy hetente megalázóan kispadra ültették a rosszul viselkedő úttörőket (18:20). Beszél az 1956-os forradalommal kapcsolatos élményeiről, amit majdnem a Kilián-laktanyával egy vonalban lévő lakásukból nézhetett végig. Elmondja, hogyan lőtték agyon az egyik osztálytársát (24:15). Szól rokonairól, akik részt vettek a forradalomban, majd később disszidáltak (29:30) . Szól arról, hogy a kommunista rendszerben kezdetben nem volt magas beosztásban, így el tudta kerülni, hogy részt vegyen a nem kötelező eseményeken, később pedig már annyira nem is számított (33:00). Végül a rendszerváltoztatás csalódásairól szól, de arról is, hogy ugyanakkor hatalmas változásokat hozott (34:45).