Vajda István 1935-ben született az Alföldön, a Viharsarokban. Édesapja a Blaskovits-uradalom gépésze volt, a fiú azonban már Szegeden vegyészmérnöknek tanult, ahonnan 1954-ben a Salgótarjáni Szénbányákhoz került dolgozni. Az interjú két részre tagolódik Az első rész a második világháború Battonya-Csanádpalota térségében 1944 őszén zajló harcainak elbeszélése. A második rész az Alföld paraszti világáról ad leírást. Az interjú első felében Vajda István elmeséli édesapja eltűnését a Don-kanyarban, beszámol arról a három évről, amikor nap mint nap kiment bátyjával az érkező vonatok elé, hogy a hazatérő hadifoglyoktól apja után érdeklődjék. Beszél 1944 őszének harcairól, a Vörös Hadsereg és a magyar-német erők hetekig tartó küzdelmeiről. Kitér az oroszok és a németek civil lakossággal szembeni viselkedésére, a halott katonák temetésére. A második tematikai egység a paraszti élet leírása, mely során a gépesített nagybirtok és a tradicionális kisparaszti gazdálkodás kerül szembe egymással. Betekintést nyerhetünk az uradalmi cselédek, illetve a napszámosok mindennapjaiba, munkájába, illetve szórakozásába is. 0:14--születés, gyermekkor, szülők; 1:18--hogyan került ki apja a frontra és hogyan tűnt el a Don-kanyarban; 3:30--az orosz csapatok bevonulása, hogyan élték meg a környéken dúló harcokat; 6:42--a világháborút követő időszak, a foglyok hazatérése; 8:11--a szovjet katonák viselkedése; 10:55--a háborút követő újrakezdés, gyermekként végzett napszámosmunka, a továbbtanulás; 13:56--milyenek voltak ebben az időszakban a mezőgazdasági munkák, illetve a falusi élet; 22:38--a korabeli szórakozási lehetőségek falun

Az interjúalany beszél családjáról (0:50), tanulmányairól (3:04), a gazdasági világválság hatásairól a családra (5:56), a mezőgazdasági munkákról (6:50), a gimnáziumi évekről, a tanítóképzőről (7:42), arról, hogy az első bécsi döntéssel visszakerült a faluja (11:14), tanítói oklevele megszerzéséről, és az álláskeresésről (13:16), első katonai behívójáról, és a katonaságnál szerzett élményeiről (15:21), a galíciai frontról (19:13), hadifogság elől való meneküléséről (20:01), és arról, hogy menekülésük után elhelyezték őket egy dohánygyárban (23:08). Beszámol arról, hogy a környéken partizánveszély volt, és a dohánygyár igazgatója segített neki megmenekülni (24:07), menekülése utáni életéről Kassán (27:45), besorozásáról a csehszlovák hadseregbe (29:30), leszereléséről és hazajutásáról (37:40), testvérei második világháborús szerepéről (38:47), a magyar pedagógusok elbocsátásáról, a magyar iskolák bezárásáról (39:34), Magyarországra településéről (40:13), magyarországi munkájáról (41:31).

0:00 családi háttér 1:21 1952-ben kezdett el verseket írni, mesél az első benyomásairól 9:02 a forradalom okait fejtegeti 11:04 1956-ban a műegyetemistákkal vonult fel a Bem-szoborhoz 13:35 a válasz nélkül maradt követelések hatására vonultak a többi helyszínre, követelték Nagy Imrét a kormányba, mert ő egy mérsékeltebb kommunista volt 19:35 a Parlament előtt a tömegben várták Nagy Imrét, ő felkapaszkodott egy páncélkocsira, ahonnan felolvasta a verseit 25:04 Nagy Imre megjelent, elvtársakként szólította meg a tömeget, amely tiltakozott ellene 26:45 ezt követően vonultak a rádió épületéhez, ő azonban lezártnak tekintette a napot 30:50 az emigrálásának okairól beszél, nyugati újságírók menekítik ki 38:56 végül Svájcba került