Vajda István 1935-ben született az Alföldön, a Viharsarokban. Édesapja a Blaskovits-uradalom gépésze volt, a fiú azonban már Szegeden vegyészmérnöknek tanult, ahonnan 1954-ben a Salgótarjáni Szénbányákhoz került dolgozni. Az interjú két részre tagolódik Az első rész a második világháború Battonya-Csanádpalota térségében 1944 őszén zajló harcainak elbeszélése. A második rész az Alföld paraszti világáról ad leírást. Az interjú első felében Vajda István elmeséli édesapja eltűnését a Don-kanyarban, beszámol arról a három évről, amikor nap mint nap kiment bátyjával az érkező vonatok elé, hogy a hazatérő hadifoglyoktól apja után érdeklődjék. Beszél 1944 őszének harcairól, a Vörös Hadsereg és a magyar-német erők hetekig tartó küzdelmeiről. Kitér az oroszok és a németek civil lakossággal szembeni viselkedésére, a halott katonák temetésére. A második tematikai egység a paraszti élet leírása, mely során a gépesített nagybirtok és a tradicionális kisparaszti gazdálkodás kerül szembe egymással. Betekintést nyerhetünk az uradalmi cselédek, illetve a napszámosok mindennapjaiba, munkájába, illetve szórakozásába is. 0:14--születés, gyermekkor, szülők; 1:18--hogyan került ki apja a frontra és hogyan tűnt el a Don-kanyarban; 3:30--az orosz csapatok bevonulása, hogyan élték meg a környéken dúló harcokat; 6:42--a világháborút követő időszak, a foglyok hazatérése; 8:11--a szovjet katonák viselkedése; 10:55--a háborút követő újrakezdés, gyermekként végzett napszámosmunka, a továbbtanulás; 13:56--milyenek voltak ebben az időszakban a mezőgazdasági munkák, illetve a falusi élet; 22:38--a korabeli szórakozási lehetőségek falun

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja kikerült az orosz frontra, ahol életét vesztette, sosem látta az édesapját, így édesanyja egyedül nevelte 3:33 gyerekként besegítettek a mezőgazdasági munkákba 4:00 1950-ben kezdődtek a kitelepítések, egészen 1952-ig tartott, őket 1952 júniusában telepítették ki, felidézi ezt a napot, egy órájuk volt arra, hogy amit elvisznek, összeszedjék 7:23 bevagonírozták őket, elszállították őket, Ebesre internálták őket a Hortobágyra 11:06 egy tanyán egy istállóban szállásolták el az internáltakat, tisztálkodni nem tudtak, egy gémeskút állt a rendelkezdésükre 13:47 mezőgazdasági munkákra fogták őket, központi étkeztetés volt, de a minősége az átlagnál is rosszabb volt 17:43 ősz végén hazakerül, de betegen, végül felépült, a szüleit 1953-ban engedték haza, de csak Zalaegerszeg mellé egy pincébe költöztek, 1956-ig laktak ott, akkor visszaszerezték a lakást, de kifosztva, minden faanyagot eltüzeltek belőle időközben 20:45 nevelőapja az erdészetnél tudott elhelyezkedni, ő ipari tanulónak ment, asztalosnak tanult 22:30 mesél a későbbi családi eseményekről és a vállalkozásáról 27:00 háborús emlékeit idézi fel, bolgár katonák foglalták el a falujukat, de azokról nincs negatív emléke 29:26 a jugoszláv határ el volt aknásítva, katonaként a határőrökhöz műszaki alakulathoz került, ezért sokat tudott a jugoszláv határzárról, de ezt a szakaszt később fölszedték 35:00 1956-ban megalakult a helyi nemzetőrség

Az interjúalany beszél családjáról (0:35), iskolájáról (02:00), katonai szolgálatáról (06:38). Beszél arról, hogyan dolgozott laktanya-építésen (10:45), a konyhán zajló korrupcióról (13:41), illetve a konyha vezetéséről az 1950-es években (15:22). Beszél arról, hogyan kezdték el életüket feleségével, hogyan építettek OTP-kölcsön segítségével házat, és hogyan fizették vissza a pénzt (22:12). Mesél az éremgyűjteményéről (30:30), családnevének megváltoztatásáról és családja eredetéről (32:33).