0:00 a középiskolásoknak őszi mezőgazdasági munkára kellett elvonulniuk a környékbeli TSZ-ekbe 1:54 mesél az oktatás változásairól 6:54 felidézi a piarista iskola államosítását 9:18 visszaemlékezik az oktatásban bekövetkező változásra a rendszerváltoztatás idején 11:13 a könyvtárról beszél, annak legértékesebb darabjairól 13:21 1977-től dolgozott a könyvtárban 14:56 visszaemlékezik az 1956-os eseményekre 17:26 az 1945-ös nagykanizsai világháborús eseményekről mesél, bár komoly károkat nem szenvedett el a város 19:41 a hatvanas éveket idézi fel 22:14 a szakfelügyelői munkájára emlékezik vissza, majd a könyvtárosi tevékenységét részletezi 24:47 a TSZ-mozgalomról mesél, elsősorban környezete emlékanyagát mondja el

Almássy Antal: az interjú rövid összefoglalása. Rövid bemutatkozás után (0.29-ig) először apja II. világháború alatti halálra ítéléséről, majd a család kitelepítéséről beszél, majd rátér az emigrálásra, az újrakezdés nehézségeire és a másodszori családalapításra (3.57-től). Többször kitér az arisztokrácia, illetve a mindenkori elit közösség iránti anyagi felelősségre, pl. 18.14-től a pásztói kórház alapítása kapcsán. 25.44-tő beszél arról, hogy hogyan tudott a család kapcsolatot tartani az itthon maradt családtagokkal, majd elmeséli hazatelepülésének körülményeit.

Az interjúalany beszél gyerekkoráról és édesapjáról, akit az ostromlott Budapesten ért halálos találat (0:10). Nevelőapját patkolókovácsként dolgoztatták a megszálló orosz katonák. Szól az oroszok gyerekes, gyakran vidám viselkedáéséről, valamint arról, hogy őt és édesanyját elvitték és csutaszár vágására kényszerítették. Nevelőapjának sok mindent meg kellett mozgatnia, hogy elengedjék őket, közben pedig többször majdnem lelőtték őket (1:24). Elmeséli, hogy nevelőapja miként merészkedett vissza házukba, hogy a zabrálásból megmentsen néhány dolgot, és hogy miként zavarták el őt onnan az oroszok (7:45). Elmeséli, hogyan kellett az éjszaka közepén szovjet katonákat kísérnie egyik faluból a másikba, aminek során félreértések miatt szintén többször majdnem lelőtték (14:48). Szól arról, hogy a falujukon kívül menekültnek számítottak, és miként döntötték el, hogy gyalog elindulnak rokonokhoz lakni (18:28). Elmeséli, hogy egy orosz katonanő meglátta a csizmán a jó csizmát, levetette vele, és odaadta a sajátját, ami elhasznált és lyukas volt (20:20). Szól arról, hogyan értek oda nagynénjéhez, hogyan kellett bújdokolni az erőszak elől (24:10), majd azt, hogy mi történt a háború után, és hogyan alapított családot (25:52).