Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, arról, hogy egy bombázás során teljesen nincstelenek lettek, valamint arról, hogy a háború után a legjobb gimnáziumban tanulhatott, részben munkás származása miatt (0:26). Szól az 1956-os forradalomról, arról, hogy egy rokona már 56 júniusában megmondta, hogy a jövő embere vagy Kádár vagy Nagy Imre lesz (7:10). Elmeséli, hogy műegyetemisták jöttek be az órára és kérték a gimnazistákat, hogy csatlakozzanak. Édesanyja ezt megtiltotta, de megtalálta a módját, hogy elmenjen a tüntetésekre. Az első lövések eldördüleskor távoztak (10:32), de az események mély nyomot hagytak rajta, gyásszalagot hordtak az évfordulókon (16:10). Bár nem volt túl jó eredménye a középiskolában, különböző tudományos pályamunkák készítésével és kemény tanulással agrármérnök lett (19:30). Szól arról, hogyan helyezkedett el különböző TSZ-ekben dolgozni, valamint szól a magyar mezőgazdaság elmaradottságról a nyugathoz képest (21:25). Beszél arról, milyen nehéz helyzet volt a gazdasági helyzet a jóvátétel miatt, valamint arról, hogyan csalódott a TSZ-ekben, miként látta be, hogy a szövetkeztek nem hatékonyak gazdaságilag (28:00). Elmeséli, hogyan adódott számára a lehetőség, hogy egy 7 TSZ által működtetett, csőd szélére került gyümölcsfeldolgozót átvegyen, amiből 1996-ra 6 millárdos forgalmú vállalatot csinált, ami 540 embernek adott munkát (32:10). Szól a vállalatirányítás problémáiról, a kommunista pártirányítás és a szakmai vezetés konfliktusáról (35:50), majd hosszan ismerteti azt a kulturális és társadalmi küldetést, amit az üzem tudott nyújtani a kistérségnek (37:50). Végül a Vállalati Gazdasági Munkaközösségeket, a Kádár-korszak kezdetleges piacgazdaságát elemzi (46:12).

0:00 családi háttér, gyermekkor 2:04 mesél az iskoláról 4:57 az iskolák államosítása után kezdődtek a különös dolgok, az órákra beültek idegenek, figyelni a tanár munkáját 6:31 két bátyja levente volt, őket elvitték leventeként 1944-ben a frontra, az egyik bátyja nem is jött haza Magyarországra 11:06 1945 után a fiatalokat is beszervezték párttagnak és megfigyelőnek, állva kellett hallgatniuk a Mindszenty-pert 14:16 érettségi után magyar-német szakra ment az ELTÉ-re 16:50 a Ménesi úti kollégiumban lakott 18:48 nem voltak párttagok, mégis társadalmi munkában kellett Szabad Nép előfizetéseket gyűjteni, jegyezniük az ösztöndíjból a békekölcsönt 23:25 az egyik évfolyamtársát kizárták az egyetemről, és elküldték kőbányába 26:46 édesapját egy beszéde miatt a Horthy-rendszerben meghurcolták egy, a Tanácsköztársaság alatt mondott beszéde miatt 30:12 az egyetem elvégzése után Jászberényben dolgozott tanárként 31:56 visszaemlékezik 1956-ra 39:34 1945 után a Himnuszt nem énekelhették, helyette az Internacionálé mehetett, és állandóak voltak a megfigyelések 43:12 a rendszerváltoztatáskor örült a szovjet rendszer végének, de annak nem örült, hogy az embereik itt maradtak

Az interjúalany beszél arról, mit csinált azon a napon, amikor kitelepítették (0:08), nagyapja korábbi munkájáról, a falu életében betöltött fontos szerepéről (2:29), az internálás körülményeiről (3:41), a Bödönházára történő megérkezésről (5:10). Mesél a táborbeli körülményekről: a tisztálkodásról (7:47), az ott végezhető munkákról, az ételekről (9:25), a vályogvető brigád segítségével felépített házakról (13:13), az őrökről (14:43), a szabadidőről (16:18), a környékbeliekkel fennálló kapcsolatról (17:13), a táborbeli konfliktusokról (17:55), a foglalkozás szerinti összetételről (19:16), a beteg emberek esélyeiről, az orvosi ellátásról (20:20), ünnepségekről (22:54), a szabadulás körülményeiről (23:58), arról, hogy mi volt a táborban eltöltött idő alatt a legrosszabb (24:51). Majd beszámol a külvilággal való kapcsolatfenntartás lehetőségeiről (26:34), a szabadulás utáni elhelyezkedési lehetőségekről (27:21), a kényszerlakhely rendszerváltoztatás utáni meglátogatásáról (31:21), arról, hogy a feleségét a Hortobágyon eltöltött három és fél alatt ismerte meg (32:58), végül sorsa további alakulásáról, munkájáról (34:05).