Az interjúalany beszél erdélyi születéséről, és arról, hogy édesapja Pallavicini gróffal együtt jött át Magyarországra, miután nem akarta letenni a román hűségesköüt (0:26). Szól arról, hogy egyszer franciául kellett volna üdvözölnie egy Erdélybe látogató francia tisztet, ám édesapja dühös lett és ezt megtiltotta a franciák román-barátsága miatt (2:25). Magyarországon Szegedre költözött, majd Budapestre, és a gyengébb tanulókat korrepetálta (4:15). Szól a cserkészetről, annak kiváló szerepéről (11:05), illetve az egyházi élet virágzásáról, az Eucharisztikus Kongresszusról (17:20). Szól arról, hogy sem a leventemozgalomba, sem a katonaságba nem kellett mennie, mert a MÁVAG-ban dolgozott anyagbeszerzőként a nyelvtudása miatt (20:00). Szól a háborúról, arról, hogy a testvére elesett a fronton (22:50), valamint arról, hogy miket gyártottak a hadiiparban (24:58). Az ostrom idején Ausztriába ment, ahol megszületett az első fia (28:28), a háború után pedig mindenféle munkák után jogászként kezdett dolgozni (34:20). Végül a nyelvtudás fontosságáról (36:45) és a magyar intellektusról beszél (39:04).

Fuchs József, 81 éves, nyugdíjas, orosz szakos tanár egy szegény sváb családba született Szendehelyen. Édesanyja belépett a Volksbundba, ezért a szovjet csapatok elől Németországba menekültek. Ott érte a háború vége, tanúja volt az amerikai megszállásnak. Innen önként hazatértek, de ezt megbánta, és a kitelepített svábokkal illegálisan visszaszökött Németországba. Ott próbált dolgozni, majd miután az anyagi helyzete némiképp stabilizálódott, hazajött, hogy testvéreit segíthesse. Bekapcsolódott a háború utáni "cserekereskedelembe". 03:30-ig a család bemutatása; 03:30-06:00 német toborzás a svábok körében; 06:00-08:30 szlovák-magyar viszony; 08:30-09:00 édesanyja belép a Volksbundba; 09:00-09:50 menekülés; 09:50-12:50 élet Németországban; 12:50-18:40 amerikai megszállás; 18:40-22:20 az orosz nyelv tanítása; 22:20-25:46 hazatérés Németországból; 25:46-26:35 visszaszökés Németországba a kitelepítettekkel; 26:35-31:48 munkahelyek; 31:48-34:30 hazatérés, vizsgálóbizottság; 34:30-36:13 cserekereskedelem.

Az interjúalany beszél édesapja évtizedes oroszországi fogságáról az első világháborúban (1:20), a román, majd a magyar oktatás jellegéről a két világháború közötti Székelyföldön (8:37). Részletesen mesél arról, hogyan telepítették ki Erdélyből a Muraközbe (16:16), a fronton végzett munkaszolgálatról (24:00), majd "jugoszláv" partizánként való hazatéréséről (29:10).