Az interjúalany beszél világháborús emlékeiről (1:57), a vallásoktatás rossz helyzetéről, a szövetkezeti rendszerről (8:35), az ácsmesterségről, annak módjairól és lehetőségeiről, a rendszerváltoztatásról és ausztriai vendégmunkáról (19:12).

Pohankovics János gyerekfejjel élte meg a II. világháború éveit Kiskőrösön. Édesapja megjárta Don-kanyart, ő maga szemtanúja volt a kiskőrösi zsidók gettóba költöztetésének, majd a zsidó lakások kifosztásának. Látta a település határában lezajlott szovjet-magyar ütközet áldozatait. A szovjet megszállást nem élte meg tragikusan, mert a szlovák lakosság szót értett az oroszokkal, és hozzájuk magas rangú tiszteket szállásoltak be, akik megvédték őket az erőszakoskodóktól. (00:00-02:00) a csalás bemutatása, a háború negatív hatása az üzleti forgalomra; (02:00-08:42) a zsidóság gettósításával és deportálásával kapcsolatos emlékek; (08:42-19:00) harcok Kiskőrös határában, a harc nyomainak látványa; egy orosz katona dühöngése a holttesteken; sebesült édesapját ellátták, mert tudott szlovákul (19:00-22:10) tábori levelezőlap, amit apjának írt a Don-kanyarba; (22:10-42:38) a családhoz beszállásolt oroszokkal kapcsolatos anekdotikus emlékek, "idill" és veszélyes helyzetek.

Az interjúalany beszél a családjáról (0:21), szülőfalujáról, a vajdasági Torontáltordáról (1:03), gyerekkoráról (1:57), tanulmányairól (3:18), arról, hogy az egyetemen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc délvidéki eseményeivel kezdett foglalkozni (7:50). Beszámol a katonasággal kapcsolatos (Szarajevóban szolgált) élményeiről (8:37), a jugoszláv szocializmusról (12:27), a délvidéki magyarság helyzetéről Trianontól napjainkig: megemlíti a terület visszacsatolását Magyarországhoz, a délvidéki vérengzést, a jugoszláviai téeszesítést (17:02), beszél édesapja második világháborús részvételéről, kommunisták által történő meghurcolásáról (19:55), a magyarság helyzetének javulásáról (21:38), arról, hogy magyarként a szerbeknek is taníthatott történelmet (26:18). Mesél a „fölülről csinált” délszláv háborúról (26:18), a civil lakosság megpróbáltatásairól (29:35), a fizetések nagymértékű csökkenéséről, az elképesztő inflációról (30:30). Megemlíti, hogy 1994-ben Debrecenbe költözött (32:42), végül kitér a vallásos életére (33:28).