Az interjúalany beszél családjáról, nagyszülei kitelepítéséről (0:25), a második világháborúról (4:28), a szülei ’50-es évekbeli emlékeiről (6:07), a kisiskolás korában ért hátrányos megkülönböztetésről (8:15), középiskolás élményeiről (9:30), főiskolás éveiről (10:31), arról, hogy nem volt kisdobos, úttörő, és KISZ-tag (11:37), a hit életében játszott szerepéről (14:12), pályaválasztásáról (16:33), párválasztásáról, családalapításról (19:01), és missziós tevékenységéről (20:51).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, a régi értékekről (0:25), majd rátér oktatására, a tanyasi iskolára, a fegyelmezésre (5:42). Szól a leventemozgalomról és annak katonás rendjéről (10:10), majd a kiképzés gyakorlatairól (11:40). Ipari tanuló lett, cipésznek tanult, és nem lett katona (12:40). Szól világháborús élményeiről, a háború dúlásáról (16:20). Rátér az orosz katonák bejövetelére: iparosként nekik kellett dolgoznia (17:58). Szól a háború utáni nehéz helyzetről, a cserekereskedelemről, az élelmiszerhiányról, például arról, hogyan szerzett tejet a kisfiának (20:00). Szól a munkalehetőségekről, arról, hogyan került a tűzoltósághoz, aztán az építőiparba, aztán pedig különböző konyhákra élelmezési beszerzőnek (21:50). A gödöllői egyetem konyhájának dolgozott, amikor kitört az 1956-os forradalom. Erről szóló emlékeit meséli el, azt, hogyan ment haza Vácra gyalog, illetve hogyan keresték az oroszok Szuezt (24:10). Szól arról, hogy miként került a gimnáziumhoz dolgozni, és arról, hogy milyen változásokon ment át a gimnázium mindennapi élete, erkölcsei, fegyelme (30:00). Beszél arról, hogy a legjobb talán a Horthy-korszakban volt az élet (35:55). Elemzi a Kádár-korszak életkörülményeit is (38:40), illetve beszél mostani elfoglaltságairól és fiataloknak szóló üzeneteiről is (40:30).

1928-ban született Pálmonostorán, ahol 1952-ig lakott. Szegény családból származik, róluk mesél az interjúalany(0:08).6 osztályt járt ki, nővére végzett egy "ismétlőisklát" is - erről szól pár mondatot(3:46).Az iskola után a szülei egyből befogták a gyerekeket dolgozni. Mindezek mellett a korabeli falusi oktatásról, szórakozási lehetőségekről is hallhatunk néhány történetet(5:09).Az iskolában kiemelt fontosságú volt a hittan és a templombajárás(9:00).A férje dolgozott, de az interjúalany csak kivételes esetekben, amikor jól megfizették. Egyébként a gyerekekre kellett vigyáznia. Ez férje halála, 1963 után változott meg. Erről mesél(9:30).Munkájáért több kommunista kitüntetést, elismerést is kapott(12:53).Az interjúalany a kommunista szombatokról is beszél(14:29).A második világháborús harcok átvonulását testvéreivel egy bunkerban élték át. Ezekről a zavaros időkről meséli el személyes és családi történeteit(15:27).Az egyik rokonát a háború után Szegeden egy olyan táborban tartották, ahol a katonák egészségi állapotát fel tudták javítani(24:16).Az interjúalany legidősebb bátyja a második világháború alatt sofőr volt, innen pedig Ausztráliába került(25:00).A háború után nehéz volt az élet, de akik a földekből éltek, azok elő tudták teremteni az élelmiszert(26:55).Az interjúalany a parasztságot keményen sújtó beszolgáltatásról is beszél(28:50).A falusi fiatalság munkával egybekötött szórakozási lehetőségeiről (kukoricafosztás, napraforgóverés, stb) stb hallhatunk történeteket(30:44).