Interjú

Gyűjteményhez ad
megszállás
Horthy Miklós
szovjet megszállás
II. világháború
szövetkezetek
Kádár-korszak
óvóhely
légitámadás
Németország
beszolgáltatás
TSZ
leventemozgalom
'50-es évek
Rákosi-korszak
egészségügy
bunker
nyilasok
egyház
beszolgáltatás

Beszélgetés Gizi nénivel

3346 megtekintés

Hossz: 00:39:00
Leírás: Az interjúalany felvázolja a harmincas évektől a Kádár-korszakig a főbb állomásokat (0:30), majd megemlíti a beszolgáltatási rendszert (3:30). Szól arról, hogy a háború alatt iskolába járt (6:00), majd rátér a bombázásokra (7:30). Elmeséli, hogyan kellett édesapjának és a katonáknak kivinni a leventéket Németországba, és hogyan tudtak mégis visszafordulni (9:50). Szól az orosz megszállásról, arról, hogyan menekültek ki fiatal lányokként a pincéből az erőszak elől, valamint arról, hogy végül másokat erőszakoltak meg (13:50). Szól arról, hogy a később jövő kozákok már rendesebbek voltak, de később is ki kellett egyszer szaladniuk a rétre az erőszak elől. Arról is szól, hogy hány nőt becstelenítettek meg a faluban, hogyan lettek betegek, és arról, hogy még ők szégyellték magukat (17:15). Szól a hitéletről, a vallási nevelésről, és arról, hogy beléjük ivódott a becsület és a szüzesség eszméje (23:18). Szól az 1950-es évekről, a beszolgáltatási rendszerről és arról, hogy lehetett társulni is a beszolgáltatásban, kivéve, ha valakinek több földje volt (26:38). Szól a körülmények javulásáról a Kádár-korszakban, valamint a TSZ-ek megszervezéséről (32:05). Végül a munkákról és a házépítésről szól (37:00).
Említett időszakok, témák
  • A két világháború közötti időszak (1918-1941)
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
  • Az 1945-től 1948-ig tartó időszak
  • Az újjáépítésről és a földosztásról
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól, a vallási életről
  • Az „ötvenes évek” időszaka (1949-1953)
  • A földosztás, majd az államosítások következményeiről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az 1953-tól 1956-ig terjedő időszak
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól és a vallási életről
  • A „kádári” megtorlás és politikai konszolidáció időszaka (1956 végétől 1963-ig)
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól, sporttevékenységről és a vallási életről
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
Interjúalany neve: Ferincz Sándorné
Interjúalany lakhelye: Lenti
Interjúalany született: Páka, 1930
Interjúalany foglalkozása: varrónő
Felvétel időpontja: 2011. július 12.
Felvétel helyszíne: Lenti

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:37:00
Az interjúalany 1931-ben született Üllőn, itt is nőtt fel. Beszél családjáról, szegényes életkörülményeikről. A II. világháború alatt apja ás bátyja katona volt, így egyedül volt édesanyjával, amikor jöttek a megszálló orosz csapatok. A szovjet katonák elől menekülniük kellett, nagyon féltek tőlük. (02:14) Egy idő után már rendeződött a kapcsolat a megszálló oroszok és a lakosság között. Az interjúalany elég jól megtanult oroszul így meg tudta értetni magát. Nem ismer senkit, akit elhurcoltak volna, de többeket, akiket megerőszakoltak. (04:20) Elmondja, hogy a harcok alatt nagyon rosszak voltak a körülmények. Mivel az orosz megszállók ősszel jöttek, nem tudták betakarítani a termények nagy részét, így sokan éheztek. Sokáig a háború után sem javult a helyzet, a mezőgazdasági válságot még súlyosbította a hiperinfláció. (05:40) Az interjúalany 1956-ban emigrált Kanadába a forradalom után. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Vörös Hadsereg leveri a forradalmat, munkatársaival együtt elhagyta az országot, nem akart többé kommunizmusban élni. (07:02) Külföldön szokatlan, de jó volt az élet. Mindenhol nagy szeretettel fogadták a magyar menekülteket. (07:46) Elmondja disszidálásának történetét. Vonattal mentek a határig, majd éjszaka átszöktek a jól őrzött senkiföldjén Ausztriába. Semmit nem tudtak magukkal vinni. (10:04) Az emigrációban a Vörös Kereszt segítete őket. Ausztriából először Angliába (itt ismerkedett meg férjével), majd Észak-Írországba kerültek táborba, innen repülővel mentek Kanadába. Eredetileg Ausztráliába akartak utazni, de mivel találtak állást, Kanadában maradtak. Letelepedtek, családot alapítottak. (12:44) Itthon maradt rokonainak maradt a küzdelmes élet. Anyja nagyon el volt keseredve, hogy lánya itthagyta. Állandóan leveleztek, néha még pénzt is küldtek haza. (14:54) A rádióból és újságból folyamatosan követte a Magyarországi eseményeket. Lélekben és szívben magyar maradt. Gyermekei már Kanadában születtek, de máig büszkék magyarságukra. (16:10) Férje haláláig tartotta a kapcsolatot a magyar közösséggel, azóta viszont csak a gyermekeinek nevelésére koncentrált. (17:10) Visszatérve beszél arról, hogy a világháború után apja és bátyja is orosz hadifogságba estek hónapokra. A táborokban végig éheztek, fizikailag és lelkileg is nagyon megviselte őket a hadifogság. (20:38) Beszél a német és orosz megszállásról, a katonák álltal okozott károkról. Az oroszok minden mozdíthatót elloptak. (22:50) A háború után Magyarországon gyors- és gépírónőként dolgozott több helyen. Fizetése szinte semmire nem volt elég. Egy munkatársnője megjárta Auschwitzot, ő mesélt arról, hogy milyen rémtetteket hajtottak ott végre. A világháború végén látta, hogy többen próbáltak segíteni a zsidókon, általában eredménytelenül. Az elhurcolt zsidók holmijait a németek és a nyilasok elvették. Elég sok zsidó hazatért. (31:30) Férjével Angliában ismerkedett meg. Férje jó kedélyű, barátságos ember volt, mindenki szerette. Néha gondolt arra a család, hogy hazajönnek Magyarországra, de ez a rendszerváltoztatás után is rengeteg pénzbe került volna. Nagy a kanadai és a magyarországi rokonsága is, az itthoniak közül sokakat csak az interjú készítése előtti hazautazáskor ismert meg. (35:32) 1956-ban jelen volt a rádió ostrománál és a Sztálin-szobor ledöntésénél is. (37:10)
Interjúalany: Balogh Mária
Felvétel időpontja: 2011. május 13.

Hossz: 00:47:00
Az interjúalany beszél gyerekkoráról, szüleiről (0:14), tanulmányairól, az iskolák államosításáról (2:30), a gyerekként átélt második világháborúról, sebesüléséről, a szovjet katonák viselkedéséről (3:21), a zabrálásról (16:30), a háború utáni állapotokról, a földosztásról (17:44), a Rákosi-rendszerről, a padlássöprésről, beszolgáltatásokról, TSZ-ekről (18:50), az iskola utána munkáról (21:16), fiatalkori munkáiról (22:15), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről, rövid meghurcolásáról (23:48), a katonaságnál belső elhárítóként folytatott tevékenységéről (28:03), a fehérterrorról (32:14), az erőszakos téeszesítésről, államosításról (34:00), édesapja téeszbeli tevékenységéről (35:55), azokról, akik nem léptek be a TSZ-be (38:57), az 1956-os forradalommal kapcsolatos propagandáról (41:06), a Kádár-korszakról (42:12), a rendszerváltoztatásról, a TSZ-ek felszámolásával kapcsolatos anomáliákról (42:54), végül összehasonlítja a Kádár-rendszert és a rendszerváltoztatás utáni időszakot (44:49).
Interjúalany: Simon János
Felvétel időpontja: 2010. december 22.

Hossz: 00:45:00
Az interjúalany a Tüdőgondozó Intézet vezetőjeként vonult nyugdíjba. Beszél családjáról, életkörülményeikről (0:19), majd oktatásáról és képzéséről (3:10). Szól a Rákosi-rendszer azon törekvéséről, hogy megteremtsen egy új értelmiséget, például a szakérettségisek rendszerével . Szól az egyetemi kurrikulum hasznosságáról és nehézségéről (5:32). Beszél a tüdőosztályról, a járványos megbetegedésekről, a TBC-ről. Szól a TBC törvényi és közegészségügyi úton való visszaszorításáról, a TBC népbetegségként való felszámolásáról (10:40). Beszél az esti iskolába való jelentkezéséről, a szakérettségi megszerzéséről, a felvételiről (20:42). A II. világháborút illető emlékeit is feleleveníti: édesanyja mondta neki, hogy "kitört a világháború", pedig nem is volt rádiójuk (24:20). Szól az 1956-os forradalomról, és arról, hogy miként beszélték le a fegyveres ellenállásról a fiúk legtöbbségét, majd arról, hogyan rendezték a forradalom miatt félbeszakadt félévét (26:00). A nyugdíjig és azon túl is tartó pályafutásáról is beszámol (30:00). Visszatér a világháború alatti és utáni élelmiszerellátás nehéz helyzetére (34:40). Végül a Horthy-korszakban átélt nehézségeket, a kiábrándító lakáshelyzetet és az ONCSA-házakat említi (39:16).
Interjúalany: Dr. Szabó Róza
Felvétel időpontja: 2011. április 06.