Interjú

Gyűjteményhez ad
egyház
internálás
rendszerváltoztatás
osztályharc
kárpótlás
Rákosi-korszak
'50-es évek
át- és kitelepítések
Római Katolikus Egyház

Katalin nővér

3136 megtekintés

Hossz: 00:38:00
Témakörök: Mindennapi élet , egyházak
Leírás: 0:00 bemutatkozás, családi háttér 1:43 1945-ben a katonatiszt édesapját nyugdíjazták, 1951-ben pedig kitelepítették a családot, a lakásukba az Elnöki Tanács elnökhelyettese, majd Nyers Rezső költözött, aki jelenleg is ott él 3:00 a faluban szabadon közlekedhettek, minimális holmit vihettek magukkal, a család mezőgazdasági munkát végzett 8:15 lassacskán asszimilálódtak a környezetükhöz 9:39 1956-ban átkerültek Törökszentmiklósra, édesapja nyelvtanárként dolgozott, a gimnáziumba külön engedéllyel vehették csak fel 13:39 minden vasárnap járt misére, 21 évesen belépett az apácák közé, közben végezte el a biológia-kémia szakot 17:25 visszaemlékezik a tanítási évek kezdeteire 21:35 1989-ben a rendszerváltoztatás után is biztosították az előző garnitúra továbbélését, így tovább birtokolták az elkobzott egyházi vagyont, sok egyházi iskola mégis újjáalakult, mesél az iskola visszaszerzéséről 33:05 három évig volt a Szent József igazgatója, utána elkerült Szegedre
Említett időszakok, témák
  • Az 1945-től 1948-ig tartó időszak
  • A társadalom és a gazdaság átalakításáról
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Az „ötvenes évek” időszaka (1949-1953)
  • A kitelepítésről, internálásról, illetve a katonai munkaszolgálatról
  • A diktatúra kiépüléséről, hatásairól és következményeiről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Az 1956-os forradalom és szabadságharc időszaka (közvetlen előzmények, az október 23-tól november közepéig tartó időszak)
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól és a vallási életről
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
Interjúalany neve: Lépesfalvi Lépes Katalin Mária
Interjúalany lakhelye: Debrecen
Interjúalany született: Budapest, 1945
Interjúalany foglalkozása: szerzetes nővér
Felvétel időpontja: 2011. június 09.
Felvétel helyszíne: Debrecen

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:33:00
Az interjúalany beszél a két világháború közötti életről, a nélkülözésről (1:12), illetve a mezőgazdaságról és a revíziós gondolatról (5:26). Rátér a II. világháborúval kapcsolatos emlékeir, az orosz megszállók három hullámára (7:54), a megszállókkal való együttélésre (12:52). Később az 1950-es éveket érintő emlékeit eleveníti fel, a közegészségügyről (18:46), illetve a mezőgazdaság átalakításáról (21:55), a feketevágás vádjáról (26:18). Végül a szövetkezeti, a mozgalmi és vallási életet elemzi (30:38).
Interjúalany: Szekeres Ferencné
Felvétel időpontja: 2010. december 15.

Hossz: 00:44:00
Az interjúalany beszél családjáról (0:50), tanulmányairól (3:04), a gazdasági világválság hatásairól a családra (5:56), a mezőgazdasági munkákról (6:50), a gimnáziumi évekről, a tanítóképzőről (7:42), arról, hogy az első bécsi döntéssel visszakerült a faluja (11:14), tanítói oklevele megszerzéséről, és az álláskeresésről (13:16), első katonai behívójáról, és a katonaságnál szerzett élményeiről (15:21), a galíciai frontról (19:13), hadifogság elől való meneküléséről (20:01), és arról, hogy menekülésük után elhelyezték őket egy dohánygyárban (23:08). Beszámol arról, hogy a környéken partizánveszély volt, és a dohánygyár igazgatója segített neki megmenekülni (24:07), menekülése utáni életéről Kassán (27:45), besorozásáról a csehszlovák hadseregbe (29:30), leszereléséről és hazajutásáról (37:40), testvérei második világháborús szerepéről (38:47), a magyar pedagógusok elbocsátásáról, a magyar iskolák bezárásáról (39:34), Magyarországra településéről (40:13), magyarországi munkájáról (41:31).
Interjúalany: Gergely Péter
Felvétel időpontja: 2011. április 06.

Hossz: 00:30:00
1923 augusztus 30-án született Biharugrán(0:45). Bár jó tanuló volt, az édesapja nem engedte tanulni, mert kellett neki a sagítség a ház körüli munkákban(1:04).17 és fél éves korában házasodott össze az akkor 25 éves férjével(1:44). Férje részt vett az erdélyi bevonuláskon, de utána újra behívták az orosz frontra(2:10). Nem lehet tudni, hogy először orosz vagy román fogságba esett de utána Besszarábiába szállították(3:02). 16 biharugrai társaival együtt raboskodott, hazatértek, de a rabságban szerzett sebek miatt végül mindannyian odavesztek, közben a házuk egy tankcsata miatt teljesen leégett(4:02). Ekkor nem voltak otthon, mert egy szomszéd településre menekültek az orosz csapatok elől, de végülis hazamentek, ekkor vették észre, hogy leégett a házuk(5:55). 1945 őszén Cser Róza megbetegedett, de nem nagyon volt orvos, gyógyszer szinte semmi sem volt(8:01). A férje fogságban lelt haláláról nem beszélhetett senkinek, mert a kommunisták azt mondták erre, hogy"Miért vonult be katonának?"(9:13). Tekintet nélkül a szörnyű körülményekre az oroszok elvitték az állatokat és azokat Szovjetunió felé terelték(10:34). A helyi kastélyt a háború végén a megszálló oroszok és románok teljesen kifosztották. Így végül a kúriát végleg lebontották (12:43). A ház újraépítésekor a falu népe rendkívül együttérzően segítette a munkát, amivel csak tudta(15:46). A viszonylagos rend csak 1948-ra állt helyre, addig az állam szinte semmennyire sem tudott segítséget nyújtani a rászorulóknak(17:15). A család saját búzájára is őrlési engedélyt kellett kérni, ha lisztre volt szükségük(18:22). Bár nem volták kommunisták, de mégis alkalmazkodniuk kellett a rendszerhez, hiszen másképp nem tudták volna felépíteni a házukat(21:11). Örültek, hogy vége lett a háborúnak, mert azt remélték, hogy a férfiak hazajönnek(22:30). A házból gabonát és párnákat loptak az oroszok mögött érkező román katonák. Valamint állandó félelemben tartották a falusi lakosságot, főleg a nőket(23:45).A román katonák elől többször is bujdosni kényszerültek(26:12).
Interjúalany: özv. Bertalan Kálmánné
Felvétel időpontja: 2010. december 04.