0:00 mesél a háborúról, novemberben bombázták a falut, a szülei házát találat érte, a szovjet katonák beköltöztek a házukba 3:34 visszaemlékezik a falu háborús tapasztalataira 4:41 az édesapját kuláknak nyilvánították, mert cselédet foglalkoztatott, be kellett szolgáltatniuk mindenből, a kenyeret Pestről hozta 6:03 1956-ban volt besorozva katonának, beosztják nemzetőrnek 7:01 elmegy tanulónak, de nem akarták fogadni, mert kulákcsemete volt, de végül a KTSZ-ben dolgozik 7:45 a felesége veszi át a szót, mesél a háború idejéről, és az orosz katonák bejöveteléről, nagyon féltek az orosz katonáktól, különösen a fiatal lányokat féltették 11:34 az 1956-os eseményekről mesél, a rádiót mindig hallgatták, de nagyon sokan meghaltak a forradalom alatt 12:14 a férj beszél, az óvóhelyük az udvaron volt, de őket megtalálják a szovjet katonák 14:11 kulákként nem vihették be az udvarba a terményt, kint kellett őriznie éjjel 16:48 a feleség mesél az ötvenhatos rádióhallgatásokról, a szomszédok is hozzájuk jártak rádiót hallgatni 17:53 a férj mesél a helyi forradalmi eseményekről, a diósgyőri munkások egy része a faluból származott, meséli, hogy leverik a vörös csillagot, meg a szovjet katonák emlékművét 18:59 a Kádár-rendszerről a beadás, és a hadisarc jut az eszébe, ennek során megadott számú termést kellett beszolgáltatniuk, mert kulákok voltak 22:48 hétvégenként dolgoztak, hogy legyen elég takarmány az állatoknak, nem volt sok idejük a kikapcsolódásra 24:15 a Kádár-rendszer volt a legjobb, mivel tudtak lakást építeni, volt munkájuk

Az interjúalany beszél családjáról, iskoláiról (0:12), majd arról, hogy a II. világháború ő is ki volt írva munkára, de terhessége miatt mégsem kellett mennie. A román katonák fosztogatásairól szól, de az oroszokra nem tud rosszat mondani. A férjét haza is hozták neki a munkáról (3:20). Szól arról, hogy svábként nem telepítették ki, de a neveket magyarosítani kellett (7:30). Szól arról, hogyan kommunikáltak az oroszokkal (8:25), valamint az 1950-es évek mezőgazdasági terrorjáról, a szövetkezetesítésről, valamint a falu fokozatos kiürüléséről (9:30). Elmeséli, hogyan került a korcsmábába dolgozni a férjével (12:30). Beszél a vallás és a kommunista rendszer kapcsolatáról a faluban (14:15), a Kádár-korszak megélhetéséről, a TSZ pozitív szerepéről, valamint a rendszerváltoztatás utáni elszegényedésről (14:15). Szól arról, hogy amikor az oroszok meglátták, hogy terhes, cukrot és pelenkát hoztak neki (17:30). Végül elmeséli, hogyan kellett állampolgárságot váltania a visszacsatoláskor, és hogy nem tudott három évig találkozni Romániában maradt szüleivel (19:25).

Az interjúalany beszél szüleiről, nagyszüleiről (1:05), arról, hogy nagyapja részt vett az első világháborúban, édesapját viszont nem vitték el a második világháborúban (3:32), a második világháború utáni éltről, apja B-listázásáról (5:33), tanulmányairól és a tanításról (6:41), Pécs kulturális életéről és képzőművészeti pályafutásáról (15:47), a rendszerváltoztatásról (21:28).