0:00 családi háttér, egy kárpátaljai faluban született, 1945-ben jöttek át Magyarországra, édesapja katona megjárta a frontot is 6:07 átvészeltek komolyabb bombázásokat is, felidézi ezeket, a bombázások elől egy közeli faluba költöztek 7:36 Sárospatakon érte őket a román hadsereg bevonulása 9:25 visszaemlékezik a pataki diákévekre, és a korabeli keresztény ifjúsági egyesületekre 13:16 a börtönévekről mesél, először a politikai rendőrség központi börtönébe vitték, ott például a pokróc alá nem tehették a kezüket a rabok, ezt követően a Markó utcába vitték, ahol egy 4*4-es cellában zsúfoltak össze 22 rabot 16:04 a Gyűjtőfogházban már egyszemélyes celláik voltak, Márianosztrára pedig az osztályidegenek kerültek, őket papokat külön elkülönítették, nem olvashattak nyomtatott betűt a szabályzat szerint 18:22 ez azt eredményezte, hogy beszélgetéssel töltötték az időt a cellában, az egyik legsúlyosabb vétség volt a misézés 23:29 eleinte tiltották a munkát, később kötelező volt, dolgozott egy gerebenezőben és egy fordítóirodában is 30:38 felidézi a beszélgetéseket, amelyeket a rabok egymás között folytattak 31:56 Márianosztrán a nagy szigor miatt az őrök nem lophattak, és volt egy kertészet, továbbá elég sok szakács, ezért az élelmezés jobb volt, és a tisztaságra is jobban ügyeltek, kevesebb volt a poloska 32:53 1963-ban amnesztiával szabadult, azokat engedték el, akik 1956-ban nem vettek részt fegyveres harcban 33:57 a zsúfoltságot növelte az, hogy az internálótáborok felszámolása idején a táborlakók egy jelentős részét a börtönökbe irányították át, beszél a diktatúra természetéről, annak katonai jellegéről

Az interjúalany beszél a faluról (Rozsály), amelyben felnőtt (0:28), családjáról (1:55), a szovjet megszállásról, a jegyrendszerről és a beszolgáltatásról (6:35), arról, hogyan dolgozott gyermekkorában napszámosként, ennek kapcsán kitér családja anyagi körülményeire (9:55). Megemlíti apja katonai szolgálatával kapcsolatos élményeit (12:05), majd sógoráról mesél, aki Recsken raboskodott (14:46). Ismét kitér a Rákosi-korszak beszolgáltatásaira, valamint a szovjet megszállásra (17:22). Beszél a család ünneplési szokásairól (20:05), férje munkájáról (20:57), a korabeli falusi temetkezési szokásokról (22:26), iskolai élményeiről (25:35), a vallási ellentétekről (26:36), majd összehasonlítja a Rákosi-, és Kádár-korszakot, és megemlíti, hogy a '70-es évektől szakácsnőként dolgozott (28:43), végül a korábbi falubeli körülményeket összehasonlítja a maiakkal (34:05).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).