Az interjúalany beszél családjáról, iskoláiról (2:30), a leventemozgalomról és az ahhoz kapcsolódó zenekarról (4:35). II. világháborús élményeivel, az erdélyi Désen töltött munkaszolgálatával (8:42) folytatja. Rátér hazatérésére, a nyilas hatalomátvételre, a zsidóság sorsára és a szovjet megszállásra, illetve arra, hogyan vett részt újjáépítési munkálatokban Baján (13:01). Később a Rákosi-rendszer, a Kádár-korszak és a rendszerváltoztatás korabeli életviszonyokról beszél (21:30).

Az interjúalany beszél balti orosz származásáról, rigai gyermekkoráról, a Baltikum jellegzetességeiről (0:40), majd rátér arra, hogyan került a csehszlovákiai Brünnbe egyetemre amerikai sógora támogatásával. Itt ismerkedett meg magyar férjével, és innen költözött Magyarországra (2:30). Szól a Rákosi-rendszer borzalmairól, férje eltávolításáról és zaklatásáról, majd tulajdonképpeni halálba kergetéséről (7:00). Szól az amerikai Memphisben szerzett élményeiről, a fekete és fehér lakosság konfliktusáról, valamint arról, hogy miként népszerűsítette a magyarokat Amerikában. Különösen a magyar tudósok, Neumann János és Szilárd Leó fogta meg az amerikaiakat (9:05). Szól II. világháborús élményeiről, Budapest ostromáról, és arról, hogy nem tudta mivel etetni ikergyermekeit. Dezertált magyar katonák segítettek neki. Arról is szól, hogy az oroszok nem szerették a magyarokat, mert nem ugrottak ki a háborúból (18:06). Rövid időre visszatér a Baltikumban megélt I. világháborúra (23:45), majd értékeli a kommunista és nemzeti szocialista rendszerek bűneit (25:38). Végül a magyar nép különlegességéről beszél (29:52).

0:00 családi háttér, gyermekkor 1:14 édesanyja családja erdélyi volt, de a családját kitoloncolták, mert nem akartak hűségesküt tenni a román államnak, így kerültek Szolnokra 3:03 gimnáziumba csak külön engedéllyel mehetett, mert a családja politikailag osztályidegennek számított, egyetemre nem vették föl, ezért zenei pályára került 5:20 mesél az osztályidegen kategória meghatározásáról 5:52 a háború alatt Budapestre költöztek a nagybátyjához, mert édesapja akkor már katona volt a fronton, a Nyugati pályaudvar környékén laktak, amit gyakran bombáztak 8:30 két német katona húzta meg magát náluk, ők ellenálltak, ezért a pincében lelőtték a magyar katonákat és a nagybátyját is, a nagyapja pedig szívinfarktust kapott ennek hallatára 12:31 a bátyja részt vett politikai megmozdulásokban már diák korában, versei miatt görbe szemmel nézett rá, a Pázmányon bekerült egy mozgalomba, koncepciós per volt belőle, 15 évet kapott 1952-ben, másodfokon pedig 12 évre csökkent a büntetése 15:24 a bátyja Tatabányán volt börtönben, de nem bírta az ottani munkát, ezért a váci fegyházba került, ott ült 1956 júniusáig, amikor is szabadon engedték, az ottani cellákban több költővel találkozott, de oda zárták be a pálos rend tagjait, vagy korábbi diplomatákat és vadászpilótákat 20:04 a bátyja végül bárzongorista lett, mert nem kapott máshol állást 22:37 ő részben találkozott azokkal, akik együtt raboskodtak a bátyjával 23:50 a börtönlátogatásokról mesél 25:50 az édesanyja nem tudott elmenni óvónőnek, mert „ilyen fiút nevelt föl”, az édesapjának pedig a politikai ünnepek előtt utcát kellett söpörnie 28:45 korabeli vicceket mesél 30:24 a bátyja a börtönből való távozása után nem írt többet verset, és sajnos azt sem érhette meg, hogy a perújrafelvétel során semmisnek nyilvánítsák az ítéletet