Interjú

Gyűjteményhez ad
hadikórház
Románia
Jugoszlávia
Kárpátalja
I. világháború
Ukrajna
vasút
partizán
szovjet megszállás
Erdély
éhezés
Szocialista Brigád
II. világháború
Voronyezs
kényszermunka
visszacsatolás
Trianon
légitámadás
hadifogság
Szovjetúnió
Felvidék
kommunista diktatúra
internálás
katonaság
gyűjtőtábor
NKVD
börtön
ÁVO/ÁVH

Tizenkét év orosz fogságban

3038 megtekintés

Hossz: 00:40:00
Leírás: Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, valamint arról, hogyan kellett 1919-ben elhagyniuk a Felvidéket (0:24). Rátér iskolaéveire, arra, hogy miként nevelkedett fel katonák között, s ez miként hatott későbbi hivatására (4:58). Szól katonai kiképzéséről a Ludovika Akadémián (07:28), majd II. világháborús emlékeit eleveníti fel, a kárpátaljai bevonulást és a délvidéki harcokat, az otthoni ház lebombázását és a család elmenekülését, valamint sebesülését és fogságba esését (7:28). Beszél megérkezésükről az Urálba, a bevagonírozás körülményeiről, az ellátásról (14:14), valamint a járványokról és saját megbetegedéséről (16:45) . Elbeszéli, hogyan faggatták az NKVD-sek katonai múltjáról (21:00), majd azthogy a különböző hazaszállítási transzportokból mindig kihagyták, és hogy más táborba helyezték (23:11). Sőt, végül koholt vádak alapján börtönbe vetették és 25 év GULAG-ra ítélték (27:34), így került a sztálingrádi téglagyárba (31:13). Beszél az ottani munkakörülményekről, a 100 fokos párában való munkáról (32:38), majd arról szól, miként került vissza az Urál környékére, majd végül szállították haza Magyarországra (35:48). Végül feleleveníti visszatérését Magyarországra, azt, hogy az ávósok vették át a határon, és még itthon is börtönbe vetették egy évre. 1956 október 8-án szabadult, s végre elvehette menyasszonyát, aki tizenkét évig várt rá (37:38).
Említett időszakok, témák
  • A két világháború közötti időszak (1918-1941)
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A Szovjetunióban folyó kényszermunkáról
  • Katonai szolgálatról, hadifogságról
  • Az „ötvenes évek” időszaka (1949-1953)
  • A kitelepítésről, internálásról, illetve a katonai munkaszolgálatról
Interjúalany neve: Koós Ottó
Interjúalany lakhelye: Gödöllő
Interjúalany született: , 1915
Interjúalany foglalkozása: segédmunkás
Felvétel időpontja: 2011. február 09.
Felvétel helyszíne: Gödöllő
Interjút készítette: Török Ignác Gimnázium, Gödöllő

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:42:00
Tárgy: GULAG/GUPVI
Az interjúalany beszél gyermekkoráról, Magyarország szovjet megszállásáról (0:20), majd rátér málenkij robotra való elhurcolásuk történetére, összeterelésükre és elhajtásukra (1:27). Részletesen leírja a vasúti kocsit, a szörnyű higiéniai viszonyokat, valamint az élelem és a víz hiányát (4:00). Szól romániai megállójukról, ahol kigyulladt a kastély, amiben elszállásolták (6:35). Beszél megérkezésükről a Szovjetunióba, a hidegről és egy ismerőse öngyilkosságáról (10:20), majd rátér a barakk leírására, a levegő hiányára, a tetvekre, valamint arra, hogy fertőtlenítés közben elégtek a ruháik, így egy ideig ruhájuk sem volt (12:22). Tavasszal elszaporodtak a tetvek és tífuszt terjesztettek, amibe napi 4-5 ember belehalt (16:00). Teljesen kopaszra vágták a nők haját a tetvek miatt (18:00). Az oroszok azt mondták nekik, hogy a magyar kormányt egyáltalán nem érdeklik, és felőlük akár meg is halhatnak (21:15). A háború végén nagy ünnepség volt, és megígérték, hogy hamarosan hazamehetnek, de végül három évig maradtak (23:00). Szól az első láger napirendjéről, a munka jellegéről (25:00), majd a bányában végzett munkáról (27:50). Beszél arról, hogy aztán a gyáron kívüli lágerbe kerültek, ahol korábban orosz hadifoglyok voltak (31:00). Nyáron a kolhozban végeztek mezőgazdasági munkát (33:50). Szól hazatérésükről: Máramarosszigeten tiszta ruhát és levelezőlapot kaptak, amin szólhattak a rokonoknak, hogy mennek, de azt nem szabadott, hogy hol vannak éppen (35:50). A váci vasútállomáson tudta meg, hogy édesapja nem tért vissza a frontról, édesanyját kitelepítették (38:15). Elmeséli, hogyan erőszakoskodott vele az egyik tiszt a táborban, majd ellenállása után hogyan került zárkába (39:02).
Interjúalany: Valentin Antalné
Felvétel időpontja: 2011. január 09.

Hossz: 00:46:00
0:00 családi háttér, gyermekkor 0:56 mesél a korabeli oktatási rendszerről 9:40 a két világháború közötti időre emlékezik vissza 13:06 minden hónapban elvitték őket moziba, de az apácák előbb mindig megnézték a filmet, hogy a diákok megnézheti-e 15:55 a háborús híreket a rádió mondta be, de nem hitelesen; egy ismerősét lecsukták a második világháború alatt, mert nem hitt a németek végső győzelmében 19:11 a német megszállás után kezdődtek a nehéz idők, gettóba zárták Kiskunfélegyházán a zsidókat, és kirabolták, mielőtt elvitték őket, akikkel együtt járt iskolába, mindössze egy tért vissza 24:37 a háború alatt egy ideig volt főhadiszállás Kiskunfélegyházán is, egy ideig tanyára húzódtak, az orosz katonák egy-két napig rabolhattak, de utána felállítottak egy városparancsnokságot, ami valamennyire normalizálódott a helyzet 33:44 karácsony táján mentek először iskolába, de a télikabátját az orosz katonák ellopták, az iskola épületében még fogolytábor működött 35:36 a háború után nagyon sok embert elvittek, Sztálin halála után engedtek ki nagyon sok elhurcolt embert, az egyik transzportról le se tudtak szállni a fogoly, annyira ki voltak merülve 39:21 visszaemlékezik a kékcédulás választásokra, az egyik ismerősük negyven ember helyett szavazott 40:28 az 1956-os tapasztalatairól beszél 43:49 a városba tank is bevonult, lőtt is egyet, a gyalogság támadásának halottja is volt 45:34 a forradalom után következett a megtorlás
Interjúalany: Horváth Mária Magdolna
Felvétel időpontja: 2011. március 26.

Hossz: 00:43:00
Bartal Mihály szegényparaszti családban született Izsákon. Tízéves korától cselédként szolgált. A II. világháború végén hadifogságba esett, de már '45 szeptemberében szabadult. Megnősült, és felesége családja révén került kapcsolatba a kommunista párttal. Különböző pártiskolákat végzett, egyre magasabb pozíciókba került, pártiskolai előadó és Szabadszállás párttitkára hosszú időn keresztül. Hisz a rendszerben, mert "emberszámba veszik". Beszél a békekölcsön jegyeztetésről, de különösen részletesen mutatja be a TSZ-szervezés "módszertanát". Emberséges magatartása miatt '56-ban beválasztják a nemzeti bizottságba. (00:00- 01:50) családi háttér, cselédsors; (01:50-02:50) katonaság; (02:50-06:00) fogság, szabadulás, házasság, kapcsolat a párttal; (06:00-14:20) pártiskolák, emelkedés a ranglétrán, miért hitt a rendszerben: visszatekintés a cselédsors nyomorúságára; (14:20-18:00) a rendszer "elferdülése", személyi kultusz, Rajk-per, bizalom Nagy Imre iránt; (18:00-23:00) a szegényparaszti TSZ-ek az 50-es években; (23:00-37:00) a 61-es TSZ-szervezés módszerei konkrét példákon keresztül az agitátor szemszögéből; (37:00-44:40) az 56-os forradalom szabadszállási eseményei, mivel megőrizte emberségét, megkímélte a nép.
Interjúalany: Bartal Mihály
Felvétel időpontja: 2011. március 31.