Az interjúalany beszél családjáról (0:22), boldog gyerekkoráról (1:59), amelybe beleszólt a második világháború (2:38), beszél Budapest ostromáról, a házukat ért bombatalálatról (3:42), a pesti gettó előtti halottakról, a városháza bombázásáról (7:40). Mesél egyházi iskolában folytatott tanulmányairól, és az iskolák államosításáról (8:22), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről, személyes szerepéről (10:19), letartóztatásáról (13:10), 1956 utáni munkájáról és főiskolai felvételéről (14:25), a televíziónál folytatott munkájáról, és magáról a médiumról, a felvételek manipulálásáról (elmesél egy történetet a kubai válsággal kapcsolatos műsorról) és a propagandáról (16:05). Mesél a Kádár-korszak jellemzőiről, a diktatúra ravaszságáról és az öncenzúráról (20:11), a cenzúráról (23:11), az „etikai demoralizációról” és a kontraszelekcióról, és a besúgásról, az internacionalizmus zsákutcájáról (25:31), szakmai pályafutásáról, a színház és a politika összefonódásáról (30:33), és a „színház aranykoráról” (36:17).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).

0:00 családi háttér, gyermekkor 4:52 a Képző-, és Iparművészeti Gimnáziumba járt középiskolába, mesél az itt töltött diákévekről 9:45 a középiskola után először dolgozott, mert nem vették fel egyből, először az esti tagozatra, majd 1961-ben a nappali főiskolába vették fel 11:27 a három T akkoriban is működött, voltak pályázati lehetőségek, de ő nem nyert el egyet sem; mesél a korabeli politikai-kultúrpolitikai vonatkozásokról 15:35 1987-ben kapott egy ajánlatot, hogy három hónap erejéig tanítson a Kisképzőben, de a hónapokból végül évek lettek 16:46 a politika a nyolcvanas évek végén már kevesebb befolyást gyakorolt 18:01 1940-ben született, de édesanyja 1942-ben elhunyt, édesapját pedig behívták katonának, gyermekként szerencsére bombázásokat nem élt át, de a háború utáni élelmiszerhiányról már vannak emlékei 24:12 az ötvenes évek mindennapjaira és családi hangulatára emlékezik vissza 26:20 1956-ban 16 éves volt, csatlakoztak a Bem téri tömeghez, és a Kossuth térre is eljutott, de onnan hazajöttek, mert kollégiumban laktak 32:31 felvetődött a disszidálás gondolata is, de ő itthon maradt 34:12 a kiutazás nyugatra nem volt szabad, először 1971-ben utazott ki Párizsba