0:00 családi háttér, a polgári iskolát Pásztón végezte 1943-ig, majd Salgótarjánba került ipari tanulónak, pincértanuló volt, 1944 decemberéig ott dolgozott 2:53 mint leventéket, el akarták vinni őket hunyadistának, de megszöktek, és egy pincében bujkáltak, 1944 telén a bányászokat felakasztották Salgótarjánban hazaárulásért 5:05 a salgótarjáni hidak fel voltak robbantva, ezért az orosz városparancsnok összeszedte az embereket, hogy újjáépítsék azokat, ők azonban elmentek hentesnek 7:42 az orosz katonákat követik szerte Európában, május 8.-án értesülnek a háború végéről, a szovjet katonák ünnepeltek 9:35 kapnak lovas kocsit, élelmet, és így jönnek haza, de a csehszlovákok elszednek tőlük mindent, és bebörtönzik őket, onnan vonattal Budapestre jöttek, és végül hazajut 13:08 mesél az orosz katonákkal átélt háborús élményeiről, a születésnapját is a szovjet katonákkal ünnepelte 17:16 a háború után a földet művelték egy darabig, később kitanulja az autó-motor szerelő szakmát, ezért elmegy egy bányába dolgozni 19:07 ő lesz a faluban az ifjúsági vezető, (Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége), közben otthagyta a bányát, majd vasöntő gépformázó lesz, bekerült egy futballcsapatba 20:47 a megyei tanács elküldi őt tiszti iskolába, a hadseregben kiskatonaként a páncélosokhoz került, elvégezte az autóvezetői tanfolyamot is, elvégzi a tiszti iskolát 22:19 az orosz bejövetelt nem megszállásnak, hanem felszabadításnak fogja fel, beszél a salgótarjáni bányászok felakasztásáról 24:18 nem járt templomba a háború előtt, ezért, mint leventét, behívatják egyik vasárnap gyakorlatoztatni 26:20 mesél 1956-ról, akkor megyei törzsparancsnok volt, felvonultak Salgótarjánban, tőle követelték a vörös csillag leverését 29:02 Salgótarjánban december 8.-án a rendőrségre mennek a felvonulók, mesél a salgótarjáni sortűzről, 160 körüli sérültet szedtek össze, a kórház betelt, a folyosón műtöttek 33:45 részt vett katonaként a nagy árvizek elleni védekezésben, részt vettek építkezésekben, például a diósgyőri rekonstrukciót 35:45 számos sporteseményt szervezett, a megyei válogatottal számos országot bejártak, elment a moszkvai olimpiára, a megyei labdarúgó élet szervezésében is részt vett

Az elbeszélés.Dunai hajózás történetével kezdődik. Az interjúalany beszél magáról, hajós édesapjáról, a család állandó vándorlásáról (0:16), arról, hogy emiatt szinte mindig magántanuló volt (1:51), édesanyja korai halála utáni életükről, nevelőanyjukról (3:53), visszatér a tanulmányaira (9:07), majd beszél a második világháború időszakáról (10:29), a kolozsnémai nyilas bíróról, aki a nyilas hatalomátvétel után totális mozgósítást rendelet el (13:20), második világháborús katonai élményeiről (14:52), a katonai egységének izgalmas németországi emlékeiről (16:03), koncentrációs táborba való szállításáról, ottani élményeiről (35:03), az 1956-os forradalomról, és a MUK-ról (41:21).

Az interjúalany beszél a pályaválasztásról, tanulmányairól (0:44), letartóztatásáról (6:56), az Andrássy út 60. celláiról, a foglyokkal való bánásmódról (11:07), Kistarcsára történő internálásáról (16:30), az itt működő „teológiai főiskoláról”, és a táborbeli mindennapokról (24:53). Beszámol arról, hogy azért nem szabadult, mert a beszervezési ajánlatot visszautasította (32:03), szabadulásáról (35:32). Mesél öccséről, Brusznyai Árpádról, annak tanítási módszereiről (36:00), az 1956-os forradalomban játszott szerepéről, elítéléséről, Pap János Kádár Jánoshoz intézett kérvényéről, melyben kérte, ítéljék halálra Brusznyait (39:43).