Az interjúalany beszél családjáról (0:18), az iskola bezárásáról a II. világháború alatt (1:38), a szegénységről (2:28), a német katonákról és a megépített bunkerről (3:39), a szovjetek bevonulásáról (5:18), a háború alatti áruhiányról (6:39), az óvóhelyekről és a bombázásokról (7:01), a német megszállásról (7:28), a szovjetekkel szembeni antipátiáról (8:05), a helyi zsidó családok elhurcolásáról (8:30). Mesél a feketevágásokról (9:42), a beszolgáltatásokról és a kulákokról (10:28), Mindszenty koncepciós peréről (11:07), 1956-os emlékeiről (12:02), egy ismerőse disszidálásáról (13:56), a salgótarjáni sortűzről (14:47), az erőszakos téeszesítésről (15:57), arról, hogy teljes foglalkoztatottság volt a Kádár-korszakban (17:10), munkájáról, munkahelyeiről (18:09), a korabeli kereseti viszonyokról (20:38), az üdülési lehetőségekről (22:40), a kötelező szakszervezeti tagságról (23:38), a párttagok kedvezményeiről (24:21), az ünnepekről, felvonulásokról és az akkor végzett munkákról (25:07), végül a rendszerváltoztatásról (26:13).

0:00 családi háttér, szülei földművelők voltak, iskoláit Jászapátin végezte el, az oktatásban nagy hangsúlyt kapott a revízió 1:44 1956-ban egy pesti kórházban dolgozott, beszél 1956 előzményeiről, az ötvenes évekről, és az SZKP XX. kongresszusáról 3:52 1956 októberében az egyetemen tartott gyűlések vezettek október 23.-a délutánján a tüntetésekhez 6:29 részt vett a Kossuth téri tüntetésen, de elhagyta a tüntetés helyszínét, és a feleségével haza indultak 8:10 a Kossuth térről a tömeg ezalatt a rádióhoz vonult, ahol lövöldözés kezdődött 9:19 orvosként fiatalokat látott el lőtt sebbel 10:24 jött a szovjet beavatkozás, ami súlyos harcokat hozott, de végül a szovjet csapatok távozásához vezetett, az élet kezdett visszatérni a normális kerékvágásba 12:20 a szovjet tankok azonban november 4.-én hajnalban leverik a forradalmat, a rádióban hallja Nagy Imre végső beszédét, kedden újabb nagy lövöldözés kezdődött, az Üllői út környékét szétlövik a szovjetek 14:08 a forradalom leverése után jöttek a megtorlások, összehasonlítja a mai állapotokat a Kádár-rendszerrel, a legfontosabb 1956 külső megítélése volt, mert ez a Szovjetunió valódi természetét leleplezte 17:16 a Kádár-rendszerben őt személyes hátrány nem érte, de például a pedagógus ismerőseit kirúgták; a diktatúra főleg az egzisztenciális oldalról helyezte nyomás alá az embereket 21:40 a családja a Kádár-rendszerben középosztálybelinek számított, volt önálló lakásuk, kocsijuk, nem volt okuk a panaszra, mesél a külföldi utazásairól 23:44 a rendszerváltoztatásról beszél, a felszabadultabb életet megkapta a rendszerváltoztatástól, de a munkanélküliség és az életszínvonal esése még máig érezteti a hatását

Az interjúalany 1924-ben született Debrecenben. Jómódú családba született, így a kommunista hatalomárvétel után osztályidegennek nyilvánították, fia ezért nem mehetett egyetemre. Visszaemlékezik diákéveire, a középiskolát is elvégezte. A gazdasági világválság az interjúalany családjának anyagi helyzetére is rossz hatással volt. Földön dolgozó munkásaikat csak nehezen tudták kifizetni. (05:20) Beszél a II. világháborúról. A német megszállás után lett különösen nehéz a helyzet a rekvirálások miatt. A szükséges árucikkeket csak feketén lehetett beszerezni. Az iparban dolgozott, jól keresett, de nem tudta elkölteni. (08:24) 1944. március 19-e után bezárták az iskolákat, színházakat. Utána elkezdődtek a bombázások. A légiriadók idegileg is kikészítették a lakosokat. Rengeteg vasúti szerelvény érkezett a keleti frontról sebesültekkel megrakva. Megemlíti az 1944. október 15-i Horthy rádióbeszédet, de tévesen emlékszik annak tartalmára, nem a leventéket hívták be szolgálatra, hanem ekkor zajlott a kiugrási kísérlet. (13:04) Elmondja, hogyan sikerült az oroszoknak sokszori próbálkozásra megszállniuk Debrecent. A szovjet katonák többsége részeg volt és sok volt közöttük az ázsiai. Sok nőt megerőszakoltak, még az idősebbek közül is. Beszél arról, hogy a bombázások következtében melyik épületek semmisültek meg. A lakosoknak sokszor egész nap az óvóhelyen kellett tartózkodniUK, számos esetben a katonák tisztították meg a kijáratokat a törmelékektől. (33:30) A lakosok nagy része a Dunántúlra próbált menekülni, akár gyalog is, mert féltek a bombázásoktól és remélték, hogy a Vörös Hadsereg megáll a Tiszánál vagy a Dunánál. Az orosz bombák kisebbek, de hangosbbak voltak, mint az amerikaiak. (35:06) Debrecen ostroma 1944 szeptemberében kezdődött. Amikor a németek már tudták, hogy nem tarthatják tovább a várost, felgyújtották az élelmiszerkészletek nagy részét, nehogy az oroszok megkaparintsák, de ezzel a civil lakosságot hozták még rosszabb helyzetbe. (36:10) A háború után nem rendeződtek a viszonyok. A jegyrendszer miatt a lakosság nyomorgott. Sokakat internáltak, a "csőcselék" elvette a tehetősebektől a lakásukat, vagyonukat. (39:02) Mivel az interjúalany családja a jómódúak közé tartozott, féltek, hogy őket is internálják, de végül szerencsésen megúszták. Elmondja, hogy a család barátaitól informálódtak a Hortobágyra internáltak helyzetéről. A család nehéz helyzetbe került azért is, mivel az egyik rokon nyugatra disszidált. Szinte senkit sem vettek fel az egyetemre, jó munkahelyekre "osztályidegenség" miatt. (45:18)