Az interjúalany beszél családjáról, a falusi világról, annak munka- és szabadságközpontú erkölcsiségéről (0:10). Nagyapja és dédapja is bíró volt, akinek vezető szerepe volt a faluban (5:52), ám a háború nagyon megviselte a nagyapját, mert neki kellett frontra vagy munkaszolgálatra kijelölnie az embereket, ezért 1945 után vissza is vonult (8:40). Szól arról, hogyan került ki édesapja a Don-kanyarhoz, miként tért vissza, és miként sorozták be a Vörös Hadseregbe (9:30). Szól édesapja hazatéréséről, arról, hogy az állatokat mind elvitték a földekről, illetve arról, hogy a háborús élmények miatt édesapja évekig nem volt képes ágyban aludni (13:10). Szól arról, hogyan szereztek új állatokat a csempészet révén (15:20), majd arról, hogyan próbálták kollektivizálni a mezőgazdaságot a Rákosi-rendszerben (16:30). Elmeséli, hogy édesapja inkább neki adott tejet, minthogy hiánytalanul teljesítse a beszolgáltatást, de végül nem esett bántódása (19:50). Szól oktatásáról, a kommunista propagandáról és az ünnepekről (21:30), valamint a külön hittan és az ideológia kettős neveléséről (25:30). Beszél középiskolájáról (28:52), majd az 1956-os forradalom miskolci eseményeiről, ami annyira megihlette, hogy verset írt Csillaghullás címmel (31:00). Külön szól a megtorlásról, az 1919-es fenyegető propagandaplakátok kitételéről, egy 18 éves fiú nyilvános akasztásáról, és egy olyan kiállításról, ahol kinagyított fotókat mutattak a tüntetésről, beépített emberek pedig azt figyelték, hogy felismernek-e valakit (35:40). Szól a történelem-földrajz szakról a debreceni egyetemen, elhelyezkedéséről, valamint arról, hogy rábízták a KISZ szervezését az iskolában, melynek keretében fáklyás meneteket is kellett szeveznie a vietnámi háború ellen (42:26).

Az interjúalany 1927-ben született Vállajon (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Beszél gyermekkoráról. Már gyermekként is sokat kellett dolgoznia. (03:15) Két nővérével és sok más falusival elvitték a Szovjetunióba málenkij robotra. Elmondja az átszállításuk menetét. (09:30) Beszél a gulágban uralkodó körülményekről. 2,5 évet töltött a lágerben. (14:20) Nyaranként kolhozban kellett dolgozni, ott elviselhetőbbek voltak a körülmények. Az orosz katonák nagyon fegyelmezettek voltak, nem erőszakoskodtak a nőkkel. Egy idő után már minimális fizetést is kaptak a rabok, jobb lett az ellátás. (18:30) Beszél a lágerben végzett gyári munkáról, az orosz civilekkel fenntartott kapcsolatokról. (27:36) Az interjúalany nagyon beteg lett, így hazaengedték. A nővéreit még kint tartották. Újra beszél a táborban uralkodó körülményekről, sokan meghaltak. (30:28) Beszél hazatéréséről. A máramarosszigeti gyűjtőtáborban németnek hitték, így csak nehézkesen mehetett tovább hazafelé. (34:00) Mire hazaért, korábbi vőlegénye már egy másik lányt vett feleségül, de hamarosan megismerkedett későbbi férjével. Szegény körülmények között éltek, a férj ács volt. (36:20) Beszél arról, hogy a férfiak sokkal kevésbé bírták a kényszermunkát, mint a nők. Elmondja, milyen volt a fogadtatása szülőfalujában. (39:04) Mivel nagyon jól dolgozott a TSZ-ben, többször kapott jutalomnyaralást, egyszer Moszkvába mehetett. Szegényen, de boldogan élet. (41:30)

00:00 -01:50 Család 00:51-03:14 Gyerekkor 03:15 - 06:31 Második világháború 06:32- 14:25 Általános iskola 14:26- 15:36 Munkalehetőség 15:37 -23:26 Katonaság 23:27 -29:33 Budapesti élet 29:34- 32:51 Tanulás munka mellett 32:52 – 46:04 Életkörülmények, kultúra 46:05 – 49:55 Kádár-korszak 49:56 – 50:58 Rendszerváltoztatás 50:58 - 51:42 Nyugdíjas évek