0:00 családi háttér, parasztszülők gyermeke volt, az 50-es években elvették a cséplőgépüket, és a traktorukat 2:46 a gépeik elvétele után kiköltöztek tanyára, ott pedig tanyasi iskolába járt 5:47 mesél szülei háborús élményeiről, majd a szülei iskoláiról 7:09 ismét az iskoláiról beszél, nem tanulhatott tovább akárhol, ugyanis a szülei kuláknak voltak bélyegezni 9:43 elhelyezkedik egy TSZ-nél, de eleinte kikötötték, hogy nem tanulhat mellette, később azonban ezt a korlátozást eltörölték, és ekkor ment levelezőn főiskolára 10:43 ők tanyán élték meg az ötvenes éveket, nekik a beadások jelentettek nagy problémát, de 1956 nem jelentett nagy változást az életükben 13:55 1956 után normalizálódott a helyzet, elmúlt az aszály, és nem voltak többet beszolgáltatások sem, az élet pedig egyre kiszámíthatóbb lett 15:52 a TSZ-ben ő volt a termelésirányító, vagy ahogy akkoriban mondták, a fő-mezőgazdász, odahaza pedig háztájizott mellette; a TSZ legfontosabb termékeiről beszél 17:18 az ötvenes években nem hozzáértő emberek erőltettek a térségre különböző termékeket, így a gyapotot, ami nem élt meg Magyarországon, a térség jellemző mezőgazdaság a 60-as, 70-es években alakult ki 19:42 felidézi a korabeli szórakozási lehetőségeket 20:46 Kiskunmajsán két nagy termelőszövetkezet volt, mesél a TSZ-szervezésekről, és a TSZ-ek felépítéséről 25:12 a termelőszövetkezeteket három típusra osztották, az egyes típus esetén mindenki ott dolgozott, míg a hármas típus esetén a gazdák bekerültek a TSZ tulajdoni lapjára, és mindenki saját maga végezte a termelést 28:54 a szövetkezetek később számos mellékággal foglalkoztak, ezekről beszél 32:59 a TSZ és a város közötti kapcsolatok nagyon jók voltak a közös fejlesztések miatt 35:24 a rendszerváltoztatás után a TSZ válságba jutott, és lassú hanyatlás kezdődött, az állami támogatás elmaradt, és a foglalkoztatott emberek munkanélküliek lettek 38:07 a rendszerváltoztatás kapcsán az egyik gond a sok munkanélküli 40:25 a termelőszövetkezet kapcsán működtettek számos klubot, egyesületet, pl. természetbarát klubot 41:45 mesél a rendszerváltozás után megalakított magánvállalkozásáról

Az interjúalany beszél a faluról (Rozsály), amelyben felnőtt (0:28), családjáról (1:55), a szovjet megszállásról, a jegyrendszerről és a beszolgáltatásról (6:35), arról, hogyan dolgozott gyermekkorában napszámosként, ennek kapcsán kitér családja anyagi körülményeire (9:55). Megemlíti apja katonai szolgálatával kapcsolatos élményeit (12:05), majd sógoráról mesél, aki Recsken raboskodott (14:46). Ismét kitér a Rákosi-korszak beszolgáltatásaira, valamint a szovjet megszállásra (17:22). Beszél a család ünneplési szokásairól (20:05), férje munkájáról (20:57), a korabeli falusi temetkezési szokásokról (22:26), iskolai élményeiről (25:35), a vallási ellentétekről (26:36), majd összehasonlítja a Rákosi-, és Kádár-korszakot, és megemlíti, hogy a '70-es évektől szakácsnőként dolgozott (28:43), végül a korábbi falubeli körülményeket összehasonlítja a maiakkal (34:05).

Az interjúalany beszél családja eredetéről, a névváltoztatásról, valamint arról, hogyan telepedtek le Újpesten, ahol édesapja kisiparos volt. Elmeséli, hogy nem nagyon találkozott antiszemitizmussal 1941 előtt, de megvonták tőle a tandíjmentességet a polgári iskolában, mert nem állt fel a himnusz éneklésénél. Szól arról, hogy a nyilasok kényszermunkára vitték egy laktanyába édesapját, majd arról, hogy őket csillagos házba zárták. Először romeltakarítási munkákban segíettek, hogy ne vigyék el őket, de mégis elvitték. Először a téglagyárban dolgoztak, majd Németországba vitték őket. A háború után nehezen kapták vissza lakásukat, mert már laktak benne. Szól arról, hogy milyen munkahelyeken kezdett dolgozni, és arról, hogy ott nem tapasztalt antiszemitizmust, sőt, egy nagyon kedves sváb lánnyal dolgozott együtt. Beszél arról is, hogy járt Izraelben, de nem akart ott letelepedni, de ha fiatalabb korában hallott volna a lehetőségről, lehet, hogy úgy döntött volna. Arról is beszél, hogy bár nem volt sok zsidó barátja, azt elképzelni se tudta volna, hogy keresztényhez menjen hozzá. Végül arról beszél, hogy a rendszerváltoztatás nem hozott különösebb változásokat az életében, és arról, hogy a magyar államtól életjáradékot kap, Németországtól pedig nyugdíjat.