Az interjúalany beszél családjáról (0:50), az óvóhelyen való rejtőzködésről és az élelmiszerellátásról (2:00). Szól nagyapja halálról (5:00). Szól édesapja hadifogságba kerüléséről a Don-kanyarnál, és hazatéréséről (7:27)Beszél az 1956-os forradalom helyi eseményeiről, így a szobordöntésről, a vonatjáratok törléséről (10:12), majd a harcokról (12:38) és arról, hogy sokan disszidáltak, majdnem ő maga is (16:50). Szól a Kádár-korszak megélhetéséről, az egészségügyi munka világáról, a megélhetésről és szórakozási lehetőségeiről (21:30, 15:45). Beszél a környék iparáról is (26:30). Szól művelődési szokásairől és a Kádár-korszakban elérhetővé vált kultúráról (29:15). Végül a rendszerváltoztatás óta eltelt 20 évet értékeli (30:45).

Az interjúalany beszél szülei helyzetéről az 50-es években (0:40), az 1956-os forradalom előzményeiről, és magáról a forradalomról (3:08), a forradalom leverése utáni, kisiskolásként véghezvitt „sztrájkról” (7:59), történészi pályája kezdetéről (13:50), az ELTE-ről történt kirúgásáról és a besúgókról, valamint további pályájáról (15:40), a rendszerváltoztatás pozitív hozadékáról (28:32), a történelem és a politika összefonódásáról és történelemfelfogásáról (30:36).

A sváb interjúalany 1935-ben született Eleken. A faluban többségében dolgos sváb emberek és románok éltek, akik a földeken dolgoztak és disznókat tenyésztettek. Beszél a mindennapi falusi életről. A sváb és a román lakosok jól kijöttek egymással, beszélték egymás nyelvét, de sokan magyarul nem is tudtak. Az interjúalany családjával a falu mellett élt egy tanyán. Nem voltak gazdagok, de mindent be tudtak szerezni, ami kellett. (07:42) 1941-ben kettészakadt a falu. A német pártiak beléptek a Volksbundba, a többiek mindvégig magyar pártiak maradtak. A volksbundisták egy idő után megerősödtek. (10:02) 1944 őszén látták Arad bombázását, utána megjelentek az oroszok. Az előttük lévő úton menekültek a szovjetek elől a bánáti svábok. (11:56) Elmondja, hogy három (valószínűleg részeg) orosz katona betört a házukba és fasisztákat kerestek. Édesapját le akarták lőni, de a közben megérkező szanitécek leállították és megbüntették a katonákat. Anyagi káruk csak kicsi volt. (14:56) A faluban élt néhány zsidó is, de nem volt sok kapcsolatuk a svábokkal. (17:20) A háború után két orosz katonát szállásoltak el náluk, ők rendesek voltak, főleg a gyerekekkel. Viszont a román katonák többször átjöttek a határon lopni. (19:24) Elmondja, hogy a háború utáni vezetőség nagy terrorban tartotta a falut. Sokakat, férfiakat és nőket is elvittek málenkij robotra évekre, többen meghaltak. Azután a falu háromnegyedét kitelepítették, csak 60 kg-os csomagot vihettek magukkal. Senki sem szerette volna elhagyni szülőföldjét. Az interjúalany családja is rajta volt a kitelepítési listán, de mivel a családfő méhész volt és kellett a helyi munkához, ezért felmentették. (26:00) 1952-ben ismerkedett meg romániai magyar férjével, aki akkor szökött át a határon. Nagyon nehéz éveket éltek át együtt a Rákosi-rendszerben, szinte minden terményt be kellett szolgáltatniuk. Látta, ahogy a terményekkel megrakott vonatok mentek a Szovjetunióba. Elmondja, hogy a svábok helyére betelepített magyarok többsége nem dolgozott rendesen és tönkretette a földet. (30:38) Éveken keresztül folyt az agitáció, hogy lépjenek be a TSZ-be, az interjúalany családja csak akkor lépett be, amikor már teljesen ellehetetlenítették. Az interjúalany is dolgozott a TSZ-ben. (31:38) 1956-ban a faluban is zajlottak forradalmi események, de mivel a tanyán betegeskedett, nem tudott részleteket. (32:30) A családból senki sem lépett be a Pártba, így nehéz helyzetben voltak. (33:34) A rendszerváltoztatáskor az interjúalany és a családtagok kaptak kisebb földet kárpótlásként. Örül annak, hogy a világháború után nem telepítették ki, mivel hiába lettek kemény munkával gazdagok a kitelepített rokonok, a hazáját nem hagyná el. Leginkább azt sajnálja, hogy földműves édesapjának gyárban kellett dolgoznia. (37:08) A kommunista rendszerben nagyon nehezen lehetett gyakorolni a vallást. Az interjúalany gyermekeit is megalázták az iskolában vallásosságuk miatt. (38:32)