Az interjaúalany beszél családjáról, származásáról (0:20), majd az iskoláról, a sáros utakról, amin eljutottak oda, az osztatlan osztálykoról, a fegyelemről és az iskola tisztításáról (2:04). Szól a háború utáni évek nélkülözéseiről, a malom működéséről és a kenyérsütésről (7:22). Szól édesapja személyiségéről, arról, hogy soha nem evett addig, míg meg nem bizonyosodott arról, hogy a gyermekei ettek (12:25). Szól gyermekkori csínyeikről (14:35), majd arról, hogyan próbált mindig vigyázni a testvéreire (16:55). Megemlíti testvérei katonai szolgálatát (19:05), majd beszél további oktatásáról, a kommunista propagandáról és a hittan tanulásának lehetőségeiről (20:50). Beszél arról, hogy akkoriban a pályaválasztás azt jelentette, hogy az osztályfőnök eldöntötte, hová mehet. Kertésznek kellett mennie, ami soha nem tetszett neki (23:35). Végül egy újsághirdetés nyomán elment varrónőnek tanulni, amit azóta is űz és kedvel (32:10). Szól továbbá az 1956 -os forradalom leveréséről, és arról, hogy otthoni szentképeik hátán a kommunista "szentek" portréi voltak, arra az esetre, ha bejönnének a szovjet katonák (33:00). Végül arról szól, hogyan szervezték be édesapját ávósnak a hadseregben. Mindig próbált kibújni ez alól, ezért családi problémákra hivatkozott, hátha ezt megbízhatatlanságnak értékelik az ÁVO-nál. Végül leszerelték, de rövid ávós "karrierje" nagyon meggyötörte (35:50).

Az interjúalany beszél családjáról, a II. világháborúról (0:05), kitérve a német többségű falu kitelepítésére (2:12), majd Kaposvár bombázására, amit személyesen élt át (5:45). Szól a háborús hétköznapokról (10:10) és az inflációról és az 1950-es évek szegénységéről (14:50). Beszél az ötvenes évek elégedetlenségéről és az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről. Elmeséli, hogyan vetődött fel a párttagokban a párttagkönyvtől való megszabadulás gondolata (14:50). Beszél arról, miként tudakozódtak a budapesti hírekről (22:30), valamint említi az osztályidegenek kategóriáját is (24:25). Elmeséli, hogy 1949-ben bajba került az iskolában, mert azt terjesztették róla, hogy osztályidegen (28:30). Végül 1956-ot értékeli, felidézi, hogyan „gyűjtöttek aláírást” Mindszenty József ellen az iskolában, valamint röviden beszél iskolai pályafutásáról is (30:48).

Az interjúalany 1958-ban született Sátoraljaújhelyen, gyermekkorát Sárospatakon töltötte. Beszél családjának származásáról, vallásáról. Viszonylag jómódú családból származott, anyai részről rokonait kuláknak nyilvánították és elvették mindenüket, apai részről szociáldemokraták voltak és beilleszkedtek az új rendszerbe. Sok volt a politikai vita a családban. (05:34) Szüleitől hallott sok II. világháborús történetet. A háborút leginkább egy túlélési kalandként ismerte meg. (11:00) Beszél a koalíciós korszakban a családot ért változásokról. Anyai részről rokonait ellehetetlenítették, kuláknak, osztályidegennek nyilvánították. Vallásossága miatt anyját kirúgták a tanítóképzőből. (13:10) Elmondja a Rákosi-korszakról hallott ismereteit. (16:56) Beszél az 1956-os eseményekről, apja részt szeretett volna venni a forradalomban Budapesten, de fiatal volt és nem engedték neki, anyja nem tapasztalt Sárospatakon semmit. (19:26) Beszél diákéveiről, Eger mellett járt általános iskolába. Zavarta a kettős nevelés: otthon lelkész apja vallásra nevelte, az iskolában a tanárok tagadták Isten létezését. 14 évesen került a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába. Rövid ideig ateista volt, de egy év után visszatért a református valláshoz. (24:20) Beszél arról, milyen volt a diákélet az ország egyetlen református gimnáziumában. Ekkor döntött a pedagógusi pálya mellett. (27:14) Miután végzett tanulmányaival, egyből kapott tanári állást a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Mindemellett számára a 80-as évek lehangoló, letargikus és teljesen unalmas volt. (28:42) Beszél egyetemi éveiről. Sok szamizdat könyvet olvasott, ezek szellemi felfrissülést hoztak számára. (30:14) Részt vett a demokratikus ellenzék egyes rendezvényein, de ebből kiábrándult és inkább a népiekhez csatlakozott. 1987-ben pezsdült fel a rendszerváltó politikai élet, ekkor kerültek egymással kapcsolatba az ellenzéki csoportok. A társadalomban is lehetett érezni a változást. (33:48) Beszél az 1985-ös választásokról, ahol először jelentek meg a demokratikus ellenzék képviselői. Nem ment el szavazni, mivel nem tartotta ezt a rendszer valódi engedményének. (35:44) Jó barátja volt Csengey Dénesnek. Nem értettek mindenben egyet, de elfogadták és tisztelték egymást. Részt vett az MDF debreceni megalapításában, kapcsolatai voltak az országos szervezettel. (41:30) Debrecenben vetődött fel először a Páneurópai Piknik ötlete, itt kezdték el szervezni is. (42:58) Örült annak, hogy az MDF megnyerte a választásokat, de érezte már a problémákat: nagyot lehetett bukni és a szakemberek nem vállaltak politikai szerepet, így olyan képviselők voltak, akik sok esetben saját érdekeiket nézték. Az interjúalany elutasította a debreceni alpolgármesteri pozíciót, ezt máig nem bánja. 1991-ben már látta, hogy az MDF bele fog bukni a kormányzásba. Ekkor ment át Pápára újraalapítani az iskolát. (45:58) Antall Józsefet unalmasnak tartja, viszont elismeri, hogy az ő diplomáciai képessége és tudása szükséges volt a helyzet konszolidálásához. Azt várta, hogy a rendszerváltoztatás után Magyarország 10 éven belül fel tud zárkózni Nyugat-Európához. (48:46)