Az interjúalany beszél származásáról (0:16), Horthy kiugrási kísérletének kudarcáról és a nyilas hatalomátvételről (1:35), a leventékről, a leventemozgalomról, az általános mozgósításról, amely az interjúalanyt is érintette (2:43), arról, hogy a nyilasok Nagykanizsára osztották be, majd nem sokkal később elindult haza, de visszavitték és lecsukták, később a konyhán dolgozott, majd megszökött (5:45). Mesél arról, hogy Ausztriába vitték őket, ahol véget ért a háború (11:14), majd elindultak haza, és az úton angol katonákkal találkoztak, később egy hadifogolytáborba kerültek, majd Udinébe, Olaszországba (12:36). Két hónap olaszországi tartózkodás után Bécsbe szállították (18:10), majd hazatért Kaposvárra (21:33). Néhány hét múlva letartóztatták, elvitték Nagykanizsára, és megkezdődött a kihallgatása (22:39). Innen többedmagával megszökött, de kapott egy lövést, és mindkét lábára lebénult (26:05). Beszél ellátásáról (28:28), sikeresen megszökött társáról (31:12), Szovjetunióba szállításáról, ahol dolgoztatni akarták (33:28), az ottani ellátásról (35:20), arról, hogy megtanult oroszul beszélni (38:10), majd kivitték egy táborba, ahol kőbányában dolgoztatták az embereket (42:50). Majd továbbszállították egy másik lágerbe, ahol a német barakkba került (45:12). Mesél az ottani MUSZ-os erdélyi zsidó orvosról, akit német kémként ítélték el (49:52), győri kanonok rabtársáról (51:28), és a többi rabról (53:00). 1953 januárjában elvitték egy elosztóba, majd Novoszibirszkbe, ahol értesült Sztálin haláláról (55:21), majd bevagonírozták, és egy vasútvonal építkezésére szállították (59:09). Később közölték vele, hogy hazamehet (1:03:12), majd Lembergbe szállították, ahol 4 hónapot töltött (1:05:15), végül elindultak társaival hazafelé, de előbb Nyíregyházára kerültek (1:08:28), majd Debrecenbe (1:13:49), végül Pestre, ahol találkozott egy kaposvári ismerősével (1:15:14), akinek a segítségével eljutott Kaposvárra (1:18:10).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, tanulmányairól (0:17), a cserkész- és leventemozgalomról (4:33), a szórakozási lehetőségekről (6:40), II.világháborús emlékeiről, nővére férjének szovjet hadifogságáról (7:33), a szovjet katonák viselkedéséről (9:06), a háborús pusztításról (10:00), a háború utáni újrakezdésről (16:45), a kommunista diktatúráról, a padlássöprésről, a feketevágásról (20:43), a téeszesítésről, TSZ-ekről (25:06), a korabeli szórakozási lehetőségekről (30:35), családjáról (33:29), az 1956-os forradalomról (34:25), egy TSZ-tag munkájáról, életkörülményeiről (36:40), a háztájiról (40:19), végül arról, hogy milyen változások mentek végbe Rákoson (41:07).

Az interjúalany beszél családjáról (0:50), tanulmányairól (1:53), apja 1947-es disszidálásáról (2:58), a pályaválasztásról és a pályakezdésről pedagógusként (6:22), a kiskunmajsai gimnáziumban eltöltött évtizedről, pedagógiai módszereiről (9:44), a Kiskunmajsa történetéről szóló kötetről (melynek készítésében rész vett), a helyi múzeum létrehozásáról (12:32), a '80-as évekbeli enyhülésről, az ellenzéki mozgalmak kibontakozásáról (15:31), és arról, hogy ennek ellenére 1985-ben bezárták a múzeumot, az interjúalany pedig ezután egy TSZ-ben dolgozott (17:39). Elmesél egy második világháborús történetet Kiskunmajsán kényszerleszállást végrehajtó amerikai katonákról, és az ő meghívásuk meghiúsulásáról 1986-ban (22:10). Beszámol a rendszerváltoztatás előzményeiről, a lakitelki találkozóról, a helyi MDF megalakulásáról (26:57), megemlíti, hogy 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő volt (27:42), majd rátér a gazdakörök szervezésében játszott szerepére (28:27), elemzi az MDF széttagolódásának okait (30:57), majd a Kádár-korszak jellemzőit, válságjelenségeit, és a keleti blokk szétesését (32:40)