Az interjúalany mesél apja csendőri munkájáról, a II. világháborúról, arról, hogyan befolyásolta családja és személyes sorsát a apja korábbi munkája a Rákosi-rendszerben. Beszél az 1956-os debreceni eseményekben való személyes részévételéről, illetve a szocialista mezőgazdaságban szerzett tapasztalatairól. 0:15--apja, csendőri foglalkozása, bevonulása 1941-ben, Bácska megszállásakor; három náció együttélése Zomborban 4:35--zsidók deportálása 6:08--hogyan menekültek a partizánok elől, hogyan élik meg a háború végét 10:45--édesapja orosz hadifogsága, megmenekülése, bújkálása 11:50--továbbtanulása a debreceni piaristáknál, majd az iskola államosítása, hogyan hat ki ez a tanulmányaira 14:35--továbbtanulását hogyan befolyásolja apja csendőri múltja 0:16--a Rákosi-rendszer működése, hatása a mezőgazdaságra, hogyan érinti a rendszer az apját 19:15--személyes emlékei az ÁVÓ működéséről, tevékenységéről 22:17--hogyan került egyetemre 23:32--1956-ot hogyan éli megy egyetemistaként Debrecenben 29:30--történések november 4-én és utána 33:50--első munkája az egyetem után, a téeszesítés, tapasztalatai a mezőgazdaság átalakításáról 40:00--hogyan lesz végül tanító

4:02 A riportalany beszél horvát kisebbségi származásáról, iskolás éveiről, szüleiről. 5:26 Rövid ideig internátusban tanult Pécsett, de az államosítást követően visszakerült szülőfalujába. 8:30 Szól a pécsudvardi horvát hagyományokról, a korszak mindennapjairól. 9:52 Bejárós diákként Pécsre járt a Leőwey Klára Gimnáziumba. 13:19 Felidézi emlékeit az 1956-os forradalomról. 14:58 1956 szeptemberétől rövid ideig postai alkalmazott volt, majd az Állami Biztosítóhoz került. 17:46 Közben házasságot kötött egy nagyárpádi sváb fiatalemberrel, akinek a családját a háború után kitelepítették. 21:30 Felidézi milyen nehézségekkel járt, hogy ő és a férje eltérő etnikumú volt. Szól a családban bekövetkezett változásokról. 27:11 Beszél az életmód változásáról, a mindennapokról a Rákosi-rendszerben. 29:54 Vall arról, hogy édesapja megsebesült a II. világháborúban és hadirokkant lett. 34:20 Beszél az 1960-as évek mindennapjairól, közlekedési viszonyairól. 40:17 Végezetül elmondja, hogy miként változott meg az élete a rendszerváltoztatással.

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, arról, hogy édesanyja megtanította kézimunkázni, és hogy a tőle kapott értékek terelték a pedagógusi hivatás felé (0:50). Szól a II. világháború eseményeiről, az orosz katonák rekvirálásairól (7:40). Szól édesapja hazajöveteléről az orosz hadifogságból, és arról, hogy hitetlenkedve hallgatták történeteit, mert gyermekként nem hitték, hogy a Szovjetunióban ilyen rossz dolgok történhetnek (10:54). Szól a Rákosi-rendszer jó tulajdonságairól, így a társadalmi mobilitás előmozdításáról (16:00), de a rosszról is, így a megtorlásokról, mezőgazdasági terrorról és kontraszelekcióról (18:15). Külön szól arról, hogy fiatal tanítónőként neki is agitálnia kellett a téeszesítésnél, és az egyetlen érv annak a fenyegetése volt, hogy a gyermeket nem veszik majd fel iskolába (20:35). Szól arról, hogy hitüket zavartalanul tudták gyakorolni (21:35), majd arról, hogyan lett igazgató, és miként tudták fejleszteni az intézményt (21:35). Végül a Kádár-korszakot hasonlítja össze az azóta eltelt évekkel (30:00).