kényszermunka

Az interjúalany elmondja, hogy hogyan jutott tévedésből a recski kényszermunkatáborba. Mesél a táborban töltött időről, a tábor mindennapjairól. Szól a táborból való szabadulásáról, az oroszlányi szénbányába való átkerüléséről és a társadalomba való visszailleszkedéséről is. 0:55--hogyan került tévedésből Recskre; 3:13--miért vádolták kémkedéssel; 4:10--a recski tábor működése, hogyan ítélték el utána mégegyszer; 6:39--hogyan próbáltak meg néhányan megszökni Recskről; 9:28--hogyan teltek a hétköznapjaik, milyen volt a munkájuk; 12:13--fogolykínzások, a kényszermunkatábor fogdája, emlékei Faludy Györgyről; 18:46--hogyan változtak a viszonyok az idő múlásával a munkatáborban; 24:24--milyen körülmények között aludtak, mit ettek, hogyan változott a koszt az évek során; 29:30--hogyan lehetett a más barakkokban lakókkal ismerkedni, hogyan tanulták meg Faludy verseit; 32:9--milyen más híres emberekkel volt még együtt Recsken, kik kerültek Recskre; 33:5--a büntetőszázad; 33:24--szabadonbocsájtásuk, hogyan került az oroszlányi szénbányába egy új ítélet alapján; 36:17--mennyire lehetett beszélni a munkatáborról a szabadulásuk után; 37:33--hogyan zajlott a visszailleszkedés a munkatábor után, munkája; 42:25--milyen utóhatásai voltak a Recsken töltött éveknek 44:50--hogyan lett a II. világháború után szociáldemokratából párttag, és hogyan minősítették vissza párttagságért jelenkezőnek; 45:11--a különböző brigádok működése

Az interjúalany elmeséli, hogyan esett szovjet fogságba a háború végén, hogyan élte túl a hadifogság szörnyűségeit és jutott végül haza. 0:16--Születés, származás, család, hogyan lesz szakácstanuló Pesten a háború alatt 1:40--milyen hazugsággal és hogyan viszik el az oroszok a háború végén, hogyan szállítják el őket Gödöllőbe 6:40--élet a fogolytáborban, mit ettek 7:50--hogyan szállítják őket tovább Romániába, milyen körülmények voltak a vagonban, amelyben ide viszik őket 11:20--hogyan sérül meg az utazás közben és hogyan kerül ezt követően kórházba ("laza rendbe") 13:39--hogyan szállítják el végül Odesszába, milyen körülmények voltak itt a foglytáborban, hogyan osztják be az embereket a különböző munkákba, és hogyan kerül ő egy szovhozba, mit és milyen körülmények között dolgozik itt 20:00--munkája egy kőbányában, miben különböztek a különböző őrök 23:30--mit dolgoznak télen, milyen más foglyok voltak 27:00--hogyan kobozzák el a különböző értékeket a foglyoktól 28:50--hogyan kerülnek át egy gyújtőtáborba ("feljavítótáborba"), ahol a körülmények már sokkal jobbak voltak 34:10--hogyan szállítják őket végül haza, milyen volt a hazatérés

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkorának körülményeiről. Miután édesapja a nagy gazdasági válság miatt elveszítette munkahelyét, Budapestről Zalaegerszeg mellé költözött nagyszüleihez. (02:28) Kifejti Trianon hatásait, majd, hogy Horthy Miklós, Bethlen István, Klebelsbeg Kunó hogyan állították talpra az országot az I. világháború után. Beszél a 20-as, 30-as évek gazdasági, oktatási és szociális rendszeréről. (09:08) 1944-ben, 21 évesen kapta meg katonai behívóját, de munkája miatt felmentést kapott. 1945 elején, a nyilasok parancsára mégis be kellett vonulnia, hivatalosan a galántai csendőrtáborba. A háború után ezért azt hitték, hogy ős is csendőr volt és 6 évre elhurcolták hadifogságba a Szovjetunióba. 1951-ben térhetett haza, ekkor ismerkedett meg későbbi feleségével, akit 1952-ben vett el. (12:00) Részletesen beszél hadifogságának eseményeiről, amelyről "Hat hosszú év" címen könyvet is írt. MIelőtt hadifogságba esett, teljes katonai felszereléssel összesen 800 km-t kellett legyalogolnia. Harcolnia nem kellett, kiképzést sem kapott. Először engedélyt kapott bajtársaival együtt a hazatérésre, később a szovjetek mégis táborba zárták. A szökés lehetetlen volt. (18:52) A tulai szénmedence egyik táborába került, bányákban kellett dolgoznia. Mivel csendőrszázadban volt, tovább tartották hadifogságban. Később elismerték ártatlanságát. (20:32) Elmondja fogságba esésének körülményeit. A szovjetek velük építtették fel az ideiglenes tábort Bécs mellett. Már másnap kétszáz bajtársával Bécsbe majd Pozsonyba vitték. Vonaton továbbszállították Romániába majd a Szovjetunióba. Egy frissen épített bányatáborba került, ahonnan három nap után sikerült megszöknie, de elfogták. Innen került át végül Tulára. Egy év után írhatott először haza levelet. (26:12) Elmondja a tábori körülményeket. Napi 60 dkg kenyeret, 40 dkg zöldséget, 30 g húst, 50 g lisztet, 20 g margarint, 70 g halat és 17 g cukrot kapott. Ez azonban keveksebb volt, mivel meg kellett tisztítani az ételt. (28:06) 1947 közepén kapta meg az első levelezőlapot otthonról, ekkor tudta meg, hogy családja túlélte a háborút. Nem a munka, hanem a bizonytalanság, kilátástalanság, az információhiány, a család hiánya volt a legrosszabb. (32:20) Elmondja, hogy a Horthy-korszakban a trianoni békediktátum miatt sokan nem voltak sorkatonák, később a világháborúban ők kiképzés nélkül, esélytelenül kerültek a frontra. Hatalmas volt köztük a veszteség. (33:50) Hazatérése után nem maradhatott az Államépítészeti Hivatalnál, így villanyszerelő, traktoros, segédmunkás, majd mozigépész lett. Műszaki vezető lett, de 1963-ban leváltották, mert nem volt feddhetetlen (pártkáder). Ezután került az akkor induló zalaegerszedi gépgyárba, innen ment nyugdíjba 1984-ben. (37:44) Beszámol 1956-os emlékeiről, hogyan jelent meg a médiában a forradalom. Beszél a Kádár-korszakról. Mindenkinek volt munkája (kapukon belüli munkanélküliség), de a vezetés gazdaságilag tönkretette az országot. Elmondja, hogyan lehetett külföldre utazni (pirosútlevél, kékútlevél), 40 év alatt bejárta Európát. Beszél arról, hogyan és hány év alatt lehetett autót szerezni. Mivel munkájához kellett, ő hamar vehetett kocsit. (44:54) Összegzi életét, az eddig elmondottakat. (45:48)

Az interjúalany bemutatja egy 50 holdas, zalai parasztcsalád életét a Rákosi-rendszer előtt, majd részletesen beszámol a család Hortobágyra telepítéséről (ez az első kitelepítési akció során történt), valamint a Kócspusztán eltöltött három évről. Interjúalanyunk beszél a hétköznapi létbe való visszailleszkedéséről. Szemlélteti saját tapasztalatai alapján az '50-es évek közepén zajló iparosítás jellegzetességeit Tatabánya és Oroszlány vidékén.

Az interjúalany beszél a családjáról, gyerekkoráról (0:34), második világháborús emlékeiről, a szovjet megszállásról (7:12), majd rátér a kitelepítésük körülményeire (15:25). Beszámol arról, hogyan próbálták elkerülni, hogy kuláknak nyilvánítsák őket (18:11), majd visszatér arra az éjszakára, amikor elvitték őket az ávósok (20:10). Részletezi a táborbeli élményeit, beszél a lakhelyről, munkáról, barátságról, udvarlásról, ünnepekről (25:00), az őrök viselkedéséről (32:05), az étkezésről és a fizetésről (34:21), végül pedig a szabadulásról (36:18) és későbbi életéről (39:23).

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan telepítették ki őt és családját a Lenin-tanyára, hogyan éltek a táborban, végül melyikük hogyan szabadult. Beszél arról is, hogy a későbbiek során milyen megpróbáltatások érték őket a kitelepítések következtében. 0:24--kitelepítés körülményei, feltételezett okai 5:53--milyenek voltak a barakkok, a későbbi saját készítésű vályogházak, milyen munkákat végeztek, milyenek voltak a mindennapok a táborban 21:05--mi történt az otthon hagyott értékekkel 23:00--mi viselte meg őt a legjobban személy szerint, és hogyan érintették az események a családtagjait hosszú távon 24:15--a különböző családtagok szabadulásairól őrzött emlékei 26:05--az őt ért későbbi megkülönböztetések, a kárpótlás kérdése 31:15--anyja szökése a táborból

Az interjúalany beszámol a Hortobágyra történő kitelepítésének körülményeiről (0:26), családjáról, Ausztriába szökésükről a második világháború alatt, majd hazatérésükről, a tanulás ellehetetlenítéséről, anyagi helyzetükről (3:59). Hosszan részletezi, milyen volt az élet a Hortobágyon, mit vihettek magukkal, milyen munkákat végeztek (9:06), milyen lehetőség volt a vallásgyakorlásra (14:33), majd mesél a lakhelyül szolgáló barakkokról, a tisztálkodás lehetőségeiről (15:17), és a retorziókról (16:47). Elmondja, hogyan bántak velük verbálisan az őrök, és mi történt, ha valaki megbetegedett (19:24). Beszámol arról, hogy milyenek voltak a tanulási lehetőségek a táborban, és beszél a lágerben élő emberek szegregálásáról a társadalom többi részétől (20:32). Megemlíti, hogy Sztálin halálakor szabadultak, és a kárpótlás mértékének elégtelenségére is kitér (21:10). Elmondja, hogy senki sem tudta, hogy táborban dolgoztatták őket, és hogy nem vették őket emberszámba (22:51). Beszél apja megveréséről, a táboron belüli feszes időbeosztásról (28:01), végül pedig az apró örömökről (29:55).