0:00 gyermekkor, családi háttér, a második világháború alatt gyerek volt, csak emlékfoszlányai vannak ebből a korszakból 1:29 a német megszállók jelenléte visszafogott volt, a nyilasokra sokkal élénkebben emlékszik 2:46 nem volt élelmiszer, jegyrendszer volt 3:20 az iskola fűtéséről a tanulók gondoskodtak, mindenki hozott magával tüzelőt, a nyilasok viszont jól éltek 6:04 édesapja 1948-ig fogságban volt, édesanyját pedig elvitték dolgozni az oroszok 9:29 a második világháborús bombázás rendkívüli károkat okozott Sopronban 10:43 az ő házukba is beszállásoltak orosz katonákat, tisztek laktak ott, ők pedig meg tudták védeni a lakókat 11:51 Győrben dolgozott 1956-ban, látta a szovjet emlékmű ledöntését 13:21 a munkájáról beszél, az Elzett gyárában dolgozott 14:09 Sopron a határsávban lévő város volt, nem mindenki kereshette fel a várost 17:50 a második világháborús óvóhelyről mesél 20:01 a külföldre utazás lehetetlen volt 24:09 tagja volt a pártnak,hogy lakáshoz jusson, de a kötelező tagdíj, és szemináriumok miatt a munkahelyén csak hátrány érte 26:14 a rendszerváltoztatás negatív hatása volt, hogy a gyárat, ahol dolgozott, bezárták 29:35 Egerben volt katona, ritkán engedték el őket

Az interjúalany Kiskőrösön született 1919-ben. Családja gazdálkodásból élt. 1940-ben vonult be Kassára, gépkocsizónak képzik ki. Beszél a felvidéki bevonulásról, személyesen részt vett a délvidéki hadjáratban, Kassán tartózkodott a hírhedt bombázáskor. Részt vett a Szovjetunió elleni hadjáratban is. (00:00-08:10) családi háttér, egy gyarapodó parasztcsalád mindennapjai a háború előtt; (08:10-13:02) kiképzés, Trianon-ellenes propaganda; (13:02-15:40) a felvidéki bevonulás emlékei a seregben; (15:40-28:00) délvidéki bevonulás, kisebb harci cselekmények; (28:00-35:50) Kassa: kiképzés, a bombázás története; (35:50-43:50) orosz hadjárat; (43:50-44:48) újra Kassán, átvezénylés Egerbe.

Az interjúalany beszél születéséről, egyik ágról horvát, másik ágról magyar őseiről, a Czapáry név eredetéről (0:58). Szól édesapja munkájáról és lakhelyükről (5:58). Szól oktatásáról, a zalaegerszegi Deák Ferenc polgári iskoláról, valamint arról, hogyan került az Eötvös Collegiumba és ott mely tanárok tették rá a legnagyobb hatást (9:20). Beszél arról, hogy a budapesti egyetemen nem érte megkülönböztetés a zsidókat, sőt, rajongtak Fejér Lipót professzorért (17:02). Mesél az akkori egyetemi életről, a gólyák tréfálkozásairól, tanulásról, és arról, hogyan helyezkedett el az egyetemen még tanulóként (19:20). Mesél a bécsi döntéseket kísérő ovációról, tüntetésekről, melyen ő is részt vett, valamint arról, hogy Észak-Erdély visszaszerzése után egy egyetemi csoporttal kiment Magyarborzásra utat építeni (24:45). Szól Magyarország hadbalépéséről (28:02), családja elmeneküléséről Zalaapátiból, és arról, hogy visszatérésükkor az állásukat már elvesztették (29:30). Egyik unokatestvére ijesztő lelki állapotban tért vissza a Don-kanyarból (31:30). 1944 októberétől híradósként szolgált (33:15). Beszél a német megszállásról, ahogy az Eötvös Collegiumban bujkáló egyik franciát letartóztatták, vagy ahogy egy Zala megyébe menekült bajor papot elvittek a csendőrök (35:20). A háború során nyugatra vitték, angol hadifogságba került, majd 1946 februárjában hazaszökött (37:25). Beszél a németországi éhezésről (40:20), majd arról, hogyan védték meg egyszer amerikai katonák az oroszoktól (41:18). Szól Magyarország 1945 utáni helyzetéről (44:00), tanári pályájáról (46:38), valamint arról, hogy rövid ideig ő maga is a Nemzeti Parasztpárt tagja volt (48:46). Szól Mindszenty József személyiségéről, akinek Zalaegerszegen még ministrált is (53:38). Szól rokonáról, Martincsevics Pál gyékényesi plébánosról és Hajnal Zénó ferences atyáról, akiket bolgárok lőttek le. Brusznyai Árpádról, akivel együtt járt az Eötvös Collegiumba, szintén megemlékezik (55:35).