Az interjúalany beszél a II. világháborúról, a Zagyva-híd felrobbantása után menekülő németekről (0:32). bBeszél arról, hogyan kellett tüzet oltania és halottakat szállítania a bombázások után. Egy-két konkrét esetet is megemlít, amikor sokan meghaltak (4:35). Szól a zsidók elhurcolásáról, saját zsidó főnökéről és az antiszemitizmus érthetetlenségéről (7:20). Szól arról, hogyan indult meg a cserekereskedelem a szovjet megszállás után, és arról, hogyan lett kereskedő (12:03). Szól katonai szolgálatáról (15:50), és arról, hogy egy jugoszláv-magyar határvilongás során mennyi bajtársa veszett oda (18:50). Szól arról, hogy tisztiiskolára akarták küldeni, de inkább a kereskedelmet választotta és a Csemegekereskedelmi Vállatnál kezdett dolgozni, ami a Julius Meinl utódja volt. Szól az ellátásról, a különlegességek, déli gyümölcsök és tőkehús beszerzéséről (19:40). Szól arról, hogy 1956-ban más boltosokkal összefogtak a fosztogatások elkerülése végett, és azért, hogy mindenki nyitva tartson (23:12). Beszél az árakról és arról, hogy kinek volt nagyobb keresete a Kádár-korszakban (24:22). Szól arról, hogy miként töltötte fel az árut naponta (29:00), valamint arról, hogy hogyan szűntek meg a munkalehetőségek és szűnt meg az ipar a 80-as években (33:20). Arról is beszél, hogy miként nyitottak Ulánbátorban vágóhidat, és hogyan látta megrökönyödve, hogy a mongol leányok a birkafaggyút használták dezodor gyanánt. Moszkvában is két üzletük nyílt (35:10). Végül a rendszerváltoztatás következményeiről, a Julius Meinl visszatéréséről beszél (37:15).

Az iskola mellett már dolgozott, cirokseprűket válogatott(2:08).Később napfelketétől naplementéig summásként dolgozott, télen-nyáron mezőgazdasági jellegű munkákat végezett(3:10).A munkák nagyon nehezek voltak, de igyekeztek jól végezni(5:47). 1943-ban amikor a fizetését vette föl, összeveszett a munkáltatóival, de végül rendeződtek az események(6:24) A summás és a napszámos között annyi a különbség, hogy a summás a fizetés mellett enni-inni kap, míg a napszámos csak a fizetését kapja(9:10).Végül a fizetéssel kapcsolatos problémák miatt kihívták a csendőröket, de végülis feleslegesen, mert az ügy hamar rendeződött(10:19). Bár kemény fizikai munkákat kellett végeznie, de az "uraságok" mindig biztosítottak munkalehetőséget a szegényebbek számára(13:51) Veres Józsefné 1920 augusztus 19.-én született, Mezőtúron(15:31). A második világháborúban a férjét behívták katonának, valamint megjegyzi, hogy cipőjüket hátrahagyva kellett bújkálni az orosz és a szovjet oldalon álló magyar katonák erőszakoskodásai elől(16:13). A bombázások alatt szőlősökben és kukoricatáblákban bujkáltak(17:44). A háború eseményeiről egy bolti rádióból értesültek, persze titokban. Újság is volt, de a szegényebbek nem nagyon olvasták(20:00). A háború után egy "olajütőben" dolgozott, ahol a napraforgómagokból olajat préseltek(23:10). A beszolgáltatás alkalmával ha levágtak egy disznót, akkor a zsírját be kellett szolgáltatni, cserébe nem kaptak semmit(24:40). 1963 halt meg a férje, hogy ne legyen egyedül már akkor vásárolt egy televíziót(26:43). A háború előtt Héder Andor és testvére Héder Péter hatalmas uradalmában dolgozott(27:10). Akkoriban még traktor nélkül, ökörrel és lóval szántottak, természetes trágyával javították a talaj minőségét(28:51). A kisparasztok rendelkeztek földbirtokkal, amellett, hogy az uradalomban dolgoztak(29:26). Az egész család együtt dolgozott, a gyermekektől kezdve a nagyszülőkig - Veres Józsefné szerint ez jó hatással volt a család életére. Akkoriban a szórakozási lehetőségek is szigorúbbak voltak(30:43).

00:00-05:35 Születés, Csácsbozsok, iskola, kapcsolat a plébánossal. 05:36-11:25 II. Világháború, bombázások, felszabadítás. 11:26-15:26 Kommunizmus, TSZ, államosítások, munka. 15:27-18:48 Közlekedés fejlődése. 18:49-21:38 GYES, gyereknevelés. 21:39-28:29 Termesztések, szórakozás, pénz elértéktelenedése, Forint bejövetele, árak. 28:30-36:12 Katonaság, 1956. 26:13-42:06 Zalai lakodalmak, ételek.