0:00 családi háttér, gyerekkor, Székelykeresztúron született, ott nőtt fel 2:47 minden szombaton volt vallásóra, mert az iskolában nem engedték meg a hittanoktatást, mesél a konfirmációval kapcsolatos helyi szokásokról 5:38 édesapja visszaemlékezését meséli el Észak-Erdély visszacsatolása kapcsán, majd az ismételt elvesztésről mesél, a család először el akart menni Magyarországra, de végül visszafordultak 9:32 mesél a magyar származása kapcsán őt ért negatív élményekről 13:20 az egyetemen volt politika órájuk is, (matematika szakon) 14:30 mesél a Ceaucescu-rendszer nehézségeiről, mindenki meghatározott mennyiséget vásárolhatott bizonyos élelmiszerekből, sorok álltak a boltok előtt 20:34 1990-ben jött először Magyarországra, leírhatatlan érzés volt számára a magyar zászlót látni 23:00 a szülőhelyétől ötszáz kilométerre helyezték ki tanárnak 24:16 mesél a Magyarországra költözés okairól

AAz interjúalany beszél családjáról, születéséről, a II. világháborúról, a Vácot ért bombatámadásokról (0:10), majd rátér arra, hogyan golyószórózta le két rokonát egy angol repülőgép, de az ő árváik befogadása után sem volt éhezés (5:10). Szól édesanyjáról, akit nem tudtak taníttatni, majd varrónőként dolgozott a gyárban a háború alatt is (8:58). Szól oktatásáról az apácáknál, majd a rend feloszlatásáról, a matematika szeretetéről (11:15), illetve arról, hogyan lett kitűnő tanuló egy kiemelkedő matematika-tanár bíztatására (14:18). Főiskolai felvételije után azt mondták, felveszik "ha káderileg megfelel". Családalapítása miatt később nem fejezte be az iskolát és a sütőiparban kezdett dolgozni (17:05). Szól a Kádár-korszak ünnepeiről, a táncmulatságokról és arról, hogyan ismerte meg férjét (20:20). Megemlíti a munka és a gyereknevelés összeegyeztetésének nehézségeit (25:00). Visszatér édesapja hadifogságára, és arra, hogyan tudták meg, hogy valószínűleg Temesvárott hunyt el hastífusz következtében. Az ottani katonai temetőt meglátogatni vezetett első külföldi útja (29:50). Szól továbbá az 1960/1970-es évek javuló életszínvonaláról, Vác rengeteg építkezéséről (33:00). Szól a korszak szórakozási lehetőségeiről, a népszerű mozifilmekről. Elmeséli, hogy az egyik tanárnője leszidta, amiért megnézte a Vörös és feketét, de ő gyerekfejjel nem is értette, hogy milyen jeleneteket nem kellett volna látnia (35:25). Szól arról, hogyan végezte el végül a főiskolát, milyen munkahelyen dolgozott később (38:35). Végül a rendszerváltoztatást értékeli és a polgári életet állítja szembe a politizálással és nyerészkedéssel (41:50).

Az interjúalany beszél családjáról (0:50), az óvóhelyen való rejtőzködésről és az élelmiszerellátásról (2:00). Szól nagyapja halálról (5:00). Szól édesapja hadifogságba kerüléséről a Don-kanyarnál, és hazatéréséről (7:27)Beszél az 1956-os forradalom helyi eseményeiről, így a szobordöntésről, a vonatjáratok törléséről (10:12), majd a harcokról (12:38) és arról, hogy sokan disszidáltak, majdnem ő maga is (16:50). Szól a Kádár-korszak megélhetéséről, az egészségügyi munka világáról, a megélhetésről és szórakozási lehetőségeiről (21:30, 15:45). Beszél a környék iparáról is (26:30). Szól művelődési szokásairől és a Kádár-korszakban elérhetővé vált kultúráról (29:15). Végül a rendszerváltoztatás óta eltelt 20 évet értékeli (30:45).