1931-ben Pápán született, elemi és gimnáziumi tanulmányait is Pápán végezte. 1942-től MÁV alkalmazott. Az interjúalany a saját élettörténetén keresztül mutatja be a MÁV-nál végzett munkáját(0:30).1970-ben állomásfőnökhelyettes lett Pápán. Ezt a munkát 10 évig végezte(3:49).1980-ban Celldömölkre került üzemfőnöki pozícióba. Ennek a munkakörnek a jellemzőit mutatja be(5:01).4 év után visszakerült Pápára állomásfőnöknek, ahonnan 1990-ben nyugdíjba vonult(07:58).Születésétől kezdve meghatározta az életét a MÁV(8:24).A pápai református gimnázium büszke tanulója volt. Ezzel kapcsolatban történeteket mesél a tanárokról, a diákokról és az iskola légköréről(10:00).Az interjúalany bemutatja a családját és gyermekkori életkörülményeit(13:37).A második világháború alatt édesapja nem járta meg a frontot(mivel MÁV alkalmazott), de több rokona elesett a keleti hadszíntéren. Az interjúalany a pápai bombázásról is részletesen beszél(16:26).1944 őszén bezárt az iskola, de a rádióban a távoktatást is megszervezték(22:16).Az interjúalany a pápai gettóról és a zsidók bevagonírozásáról is mesél(22:52).Döbrönte Tibor a háború utáni magyar pénzromlásról és az általános gazdasági helyzetről (24:17).Azért iratkozott a református gimnáziumba, hogy majd később a lehető legjobb MÁV dolgozó legyen. A továbbiakban személyes iskolai élményeit adja elő(26:15).Az interjúalany Csoóri Sándor osztálytársa volt, róla hallhatunk pár rövid történetet(30:16).Döbrönte Tibor a MÁV-hoz kerülésének történetét meséli el(32:01).Budapesten volt katona, vasutas távírász képzettségét itt is kamatoztatni tudta(33:11). A Kádár-korszakban is megbecsült dolgozó volt, de igyekezett távol maradni a politikától(35:36).Az interjúalany a "Végrehajtó Bizottság" szerepkörét mutatja be, majd saját kitüntetéseiről, elismeréseiről beszél(37:00). Nagy Imre újratemetésével kapcsolatban egy kisebb zűrbe keveredett(42:34).

A háború alatt és után a 4 fiútestvére közül kettőt fronszolgálatra hívták, a két kisebbet pedig elvitték a szovjetek - így édesanyjával maradt, életük nehéz volt(0:10). Kondoroson a német csapatok is el voltak szállásolva, többek között Varga Jánosné házában is. Majd mituán azok kivonultak, Arad felől bejöttek az oroszok(0:47). 1944 őszén, egy közeli majorban dolgoztak, amikor hatalmas pusztítás közepette kivonultak a németek és megérkeztek az oroszok(3:00). A német megszállás alatt a nőkkel szemben nem történtek erőszakoskodások, de a szovjet katonák miatt a nőknek gyakran kint kellett aludniuk a földeken(4:34). Egy orosz tiszt rövid ideig náluk szállt meg, Varga Jánosnét el is szerette volna vinni Moszkvába, de ő nem állt kötélnek, hiába halmozta el az orosz tiszt ajándékokkal(7:10).Az orosz nők Kondoroson összeírták, hogy a helyi nők közül kik alkalmasak takarításra, Varga Jánosnét is felvették. De mivel nem értett oroszul, azt hitték róla, hogy német és ki akarták végezni. Egy hölgy megmentette az életét(11:04). Beszámol a férjével való megismerkedés körülményeiről is(12:58).A háború utáni szórakozási lehetőségekről is beszél, valamint elmondja, hogy egy alkalommal találkozott az előadást tartó Veres Péterrel is(14:19). A férje családja felvidéki magyarok voltak, de a lakosságcsere alkalmával Magyarországra telepítették őket (17:23). 1951-ben látogatóban járt Csehszlovákiában, ezekről az élményekről(a magyarokhoz fűződő viszonyról, stb) is ejt néhány szót(18:55).Az 1947-es év nagyon szűkös volt, a betevő kenyér megszerzése is nehezen történt(21:06). A férje 1951-ben újra behívták katonának, de nem szívesen ment, mert már az erdélyi bevonulás alkalmával is teljesített katonai szolgálatot(21:50). 1953-ban férjével Barcsra költöztek, nem sokkal később pedig Mohácsra (22:56). Férje nem értett egyet a Rákosi-rendszerrel, le is szerelt, majd Mohácsról hazaköltöztek Kondorosra(23:31). Az 1956-os forradalom alatt már Kondoroson éltek, ott pedig bátyját, aki tanácselnök volt meg akarták lincselni, de ez nem történt meg(24:31). A két öccse levente volt a háború alatt, emiatt vitték el az oroszok őket kényszermunkára. De sikerült megszökniük(25:33). A frontot megjárt két bátyja közül az egyiket ki akarták végezni, mert megsegített egy zsidót, de a büntetést sikerült elkerülnie(26:48).

Az interjúalany beszél arról, hogy születésekor éppen egy erőteljes reszlovakizációs hullám volt a felvidéki városokban és a határszélen (0:00), majd rátér arra, hogy Vágsellyén a lőporüzembe áramló északi vendégmunkások hígitották fel a magyarságot. A magyar nevét nem használhatta, a szlovák neve pedig teljesen különbözött a magyartól. Végül a rendszerváltoztatás után tudta felvenni a rendes nevét (2:00). Beszél arról, hogy a család férfijainak egészségét tönkretette a lőszergyár, arról, hogy a kommunisták mindig az amerikaiakkal riogattak, valamint arról, hogy a hitélet közösségi formáival nem találkozott soha (7:40). Szól a magyar gimnázium légköréről, az anyanyelvi tanulás megtartó erejéről, valamint arról, hogy a Felvidéken a vegyes házasságok gyermekei szlovákok lesznek (11:16). Beszél arról, hogy mennyire meghatározó élmény a felvidéki magyarság körében a kitelepítés és a csehországi kényszermunka (18:25). Szól arról, hogy szlovák egyetemi szobatársai nem hitték el neki, hogy a kitelepítések megtörténtek (21:50), illetve arról, hogy a szlovák közvélemény a jó dolgokat az "uhorokhoz", a rosszakat pedig a "magyarokhoz" társítja (23:15). Szól arról, miként kezdett az Ifjú Szívek táncmozgalomban résztvenni (25:55), valamint arról, hogy a szervezet elmagyarosodása miatt egy tűzeset ürügyén letratzótatták a magyar koreográfust a kommunista hatóságok (31:00). Szól arról, hogy házassága révén egy olyan magyar közösség része lett, akik büszkék voltak magyarságukra, illetve arról, hogy miként kezdett Gömörországban népdalokat gyűjteni (32:45).