Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan vett részt diákként az 1956-os helyi eseményekben, milyen nehézségek érték a későbbiekben emiatt, és hogyan tudott mindezek ellenére a szocialista párton belül szakmai karriert befutni. 0:10--születés család, szülők foglalkozása, gyermekkori emlékei, iskolái; 3:29--a sport szerepe az életében; 4:44--nagyhatású tanári, milyen nevelésben részesült; 8:0--hogyan értesültek az 1956-os mozgolódásokról, milyen módon vettek részt a helyi eseményekben; 10:50--hogyan vettek részt a helyi munkástanács alakuló ülésén; 12:35--hogyan lesz a helyi nemzetőrség parancsnoka és mi volt a feladatuk; 14:50--hogyan szerelték le őket az orosz támadás megindulásával; 16:42--hogyan indulnak ellenük a bírósági tárgyalások, hogyan próbált meg disszidálni Szeged felé és hogyan kapják el; 19:6--hogyan utasították el az egyetemi felvételiét, milyen munkákat talált; 21:0--hogyan lett belőle pedagógus; 23:0--hogyan lett párttag belőle, hogyan sikerült karriert építenie és hogyan került a reformkommunisták közé; 32:45--hogyan állt félre a rendszerváltoztatáskor, hogyan lett belőle tanár és hogyan indult 2002-ben az MSZP színeiben

0:00 családi háttér, a polgári iskolát Pásztón végezte 1943-ig, majd Salgótarjánba került ipari tanulónak, pincértanuló volt, 1944 decemberéig ott dolgozott 2:53 mint leventéket, el akarták vinni őket hunyadistának, de megszöktek, és egy pincében bujkáltak, 1944 telén a bányászokat felakasztották Salgótarjánban hazaárulásért 5:05 a salgótarjáni hidak fel voltak robbantva, ezért az orosz városparancsnok összeszedte az embereket, hogy újjáépítsék azokat, ők azonban elmentek hentesnek 7:42 az orosz katonákat követik szerte Európában, május 8.-án értesülnek a háború végéről, a szovjet katonák ünnepeltek 9:35 kapnak lovas kocsit, élelmet, és így jönnek haza, de a csehszlovákok elszednek tőlük mindent, és bebörtönzik őket, onnan vonattal Budapestre jöttek, és végül hazajut 13:08 mesél az orosz katonákkal átélt háborús élményeiről, a születésnapját is a szovjet katonákkal ünnepelte 17:16 a háború után a földet művelték egy darabig, később kitanulja az autó-motor szerelő szakmát, ezért elmegy egy bányába dolgozni 19:07 ő lesz a faluban az ifjúsági vezető, (Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége), közben otthagyta a bányát, majd vasöntő gépformázó lesz, bekerült egy futballcsapatba 20:47 a megyei tanács elküldi őt tiszti iskolába, a hadseregben kiskatonaként a páncélosokhoz került, elvégezte az autóvezetői tanfolyamot is, elvégzi a tiszti iskolát 22:19 az orosz bejövetelt nem megszállásnak, hanem felszabadításnak fogja fel, beszél a salgótarjáni bányászok felakasztásáról 24:18 nem járt templomba a háború előtt, ezért, mint leventét, behívatják egyik vasárnap gyakorlatoztatni 26:20 mesél 1956-ról, akkor megyei törzsparancsnok volt, felvonultak Salgótarjánban, tőle követelték a vörös csillag leverését 29:02 Salgótarjánban december 8.-án a rendőrségre mennek a felvonulók, mesél a salgótarjáni sortűzről, 160 körüli sérültet szedtek össze, a kórház betelt, a folyosón műtöttek 33:45 részt vett katonaként a nagy árvizek elleni védekezésben, részt vettek építkezésekben, például a diósgyőri rekonstrukciót 35:45 számos sporteseményt szervezett, a megyei válogatottal számos országot bejártak, elment a moszkvai olimpiára, a megyei labdarúgó élet szervezésében is részt vett

Az interjúalany beszél családi hátteréről, és arról, hogyan kapott a család vitézi címet (0:08). Szól a második világháborúval kapcsolatos családi emlékekről, például arról, miként kérte édesapja, hogy szüntessék meg felmentését a katonai szolgálat alól (07:03). Külön szól édesapja orosz és nagyapja amerikai hadifogságáról (09:07). Beszél az 1956-os forradalom helyi eseményeiről, a tüntetésekről és az orosz nyelvtanulásról (12:36). Szól a szórakozási lehetőségekről diákévei alatt, különösen aról, hogyan szervezte a jogászbálokat, amiken az Illés zenekar játszott (15:25). Arról is beszél, milyen nehéz volt bekerülni a felsőoktatásba, hogyan helyezkedett el szakmunkásként egy sikertelen felvételi után, majd hogyan került a jogi karra (20:45). Beszél rövid katonai szolgálatáról és laktanyafogságáról (27:50). Beszél a Kádár-korszak hétköznapjairól, különösen a nyugati utazásokról (30:22). Végül elmeséli, hogy kötött barátságot egy orosz ezredessel, és hogyan érték el, hogy a helyi orosz katonák leaszfaltozzák az utcájukat. Orosz ismerősével 1989-ben Volvográdba is ellátogattak, ahol az interjúalanyt meglepte, hogy mennyire nem változott a Szovjet Birodalom édesapja hadifogságának ideje és az utolsó évek között (31:37).