0:00 családi háttér, édesapja pénzügyőr volt, édesanyja háztartásbeli 2:35 gyerekként látta az orosz tankokat 3:40 a gyerekkori oktatási élményeiről beszél, ’65-ben érettségizett, a felsőfokú képzésre emlékezik vissza, (7:40) házassága után az iskola mellett lakást kaptak 13:45 több lehetősége volt a fiataloknak a szervezett kikapcsolódásra 15:12 a járások megszűntével átalakult a kulturális programok szervezésének rendszere 16:20 a kállói kettős fesztiválról és egyéb programokról beszél 18:05 kéttannyelvű oktatást sikerül Nagykállóra hozniuk 19:15 a rendszerváltoztatás előtti időszakra emlékezik vissza 23:57 a rendszerváltoztatás után egy gimnáziumban tanít, majd a rendszerváltoztatás környékének helyi oktatási viszonyairól beszél 28:51 a rendszerváltoztatás környékén megszűnik a szakmunkásképzés, ami nagy gondot jelent máig is, sőt, a rendszerváltoztatás utáni szakoktatás problémái is ebből fakadnak 33:30 az oktatásban nem volt nyugodt időszak, a különböző pártszemléletű koncepciók nem kiforrottak 36:26 művészi alkotómunkájáról mesél, grafikákat, illusztrációkat készített 37:47 az ifjúgárdista mozgalomról beszél 41:26 előfelvételisként előbb a katonaságban kellett volna egy évet eltöltenie, de végül csak később kellett bevonulnia

0:00 Kolozsváron született, akkor az Magyarországhoz tartozott, szülei átköltöztek Magyarországra a front elől 5:24 iskolai eseményeken keresztül érzékelteti a diktatúra alatti félelem légkörét 10:12 volt olyan osztálytársa, akinek az apját elvitte az ÁVO 11:35 egyenruha nem volt, a gimnáziumban viszont Bocskay-sapkát kellett viselniük vörös csillaggal, volt MHSZ-szakkör is 15:00 a nemzeti ünnepeknek mindig meg volt a maguk teátrális komolysága, de Sztálin születésnapja is ünnep volt 16:46 felidézi az 1956-os emlékeit 21:26 járt hittanra a ciszterekhez, de hajnalban egy hátsó bejáraton kellett felmenniük 23:05 a Kádár-rendszer egyes elemeire nosztalgiával emlékezik, másokra kevésbé 27:40 az ötvenes években a vásárlás sorban állással történt, jegyrendszer keretében, a Kádár-rendszerben a választék bővült 29:35 zenés szórakozóhelyekre nem jártak, de voltak bálok

Az interjúalany beszél családjáról, piarista oktatásáról, magyartanárának, Bulányi Györgynek a hatásáról (0:05), majd rátér arra, hogy a piarista szellemet közvetítette az iskola, de mindenkinek meg kompromisszumra kellett jutnia a kommunista rendszerrel (4:55). Szól II. világháborús emlékekről, a bombázásokról, egy osztálytársa haláláról és temetéséről (9:45), valamint a zsidóüldözésről (13:03). Szól érettségi vizsgájáról (14:48), egyetemi felvételijéről és az egyetemi tanszabadság akkori magasabb fokáról (15:40). Szól arról, hogy miként került végül fizikus szakra (17:20), és arról, hogyan kezdett az egyetemen feladatokat vállalni (19:45). Szól arról, hogyan ütközött a kommunista rendszerbe az egyetemen: egy munkás barátjához intézett félreértett viccből botrány lett, egy társának pedig azt tanácsolta a tanulmányi osztály, hogy ne egy évfolyamtársat, inkább egy munkáslányt vegyen el (22:00). Elmondja, hogy a katolikus egyház akkoriban közeledni akart a munkássághoz, de későbbi felesége lelkiismeretvizsgálati papírját átkutatták és felreértették, így abból is botrány lett (24:20). Szól arról, hogyan döbbent rá arra, hogy 1948 után már csak "csendben" lehetett tanulni az egyetemen (26:00), valamint szól Sántha Kálmán munkásságáról és rendszerellenességéről (28:58). Beszél arról, hogy először rezignáltan, majd lelkesen fogadta 1956-ot (32:50). Végül szól a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak különbségeiről (34:42) és későbbi kutatói tevékenységéről (36:08).