Az interjúalany 1938-ban született Zabar faluban, a legszegényebb családok közé tartoztak. Édesapja a II. világháború után 1947-ig hadifogságban volt, édesanyjának egyedül kellett eltartania a családot. (02:40) Beszél az orosz megszállásról, anyját bátyja védte meg az erőszakoskodó szovjet katonáktól. Bátyját a falhoz állították, ráijesztettek, hogy kivégzik, de csak mellé lőttek. Ez az élmény azonban maradandó pszichikai károsodást okozott, skizofrén lett. (05:18) Beszél az iskolás éveiről. Katolikus iskolába járt, az ünnepélyeken részt vett, sokat túrázott az erdőben. Visszaemlékszik arra, hogyan élte meg a kommunista hatalomátvételt. (07:00) Elmondja, hogyan zajlott le a földosztás, mire édesapja hazatért, már kaptak egy kis földet. De apja gyári munkát kapott, így beköltöztek Salgótarjánba. Gyárnegyedben, rossz körülmények között éltek. Magas volt a környezetszennyezés. (10:02) Részletesen beszél édesapja fogságba eséséről. A háború végén megszökött a honvédségtől. Mivel nem volt hajlandó szolgálni a Vörös Hadseregben, ezért elvitték malenkij robotra. Édesapja pacifista volt, őt követve az interjúalany is az. (14:04) Emlékei szerint az orosz katonák nagyon szerették a kisgyerekeket, mindig kapott tőlük cukrot, játszottak vele. (16:04) Beszél a háború utáni újjáépítésről. Fél év múlva beindult az oktatás is, de addig volt ideje a szabadban játszani a vele egykorú gyerekekkel. Sokszor gránátokat, aknákat szedtek szét. Falujában nem volt megtorlás a háború után, mivel a nyilasok elmenekültek. (20:02) Beszél a koalíciós korszakról, a Kisgazdák kormányzásáről, a baloldali pártok egyesüléséről, a kommunista hatalomátvételről. Az első években a kommunisták a "szebbik" arcukat mutatták, utána következett a megtorlás. Falun fokozatosan először a nagyobb birtokokat vették el, aztán a kisebbeket is. Létrejöttek az internálótáborok. (24:54) Az 1956-os események teljesen váratlanul érték. '56 őszén kezdte el a főiskolát Szegeden. Beszél a MEFESZ létrejöttéről. Október 23-án arra figyeltek fel, hogy a rádióban csak az Egmont nyitánt játszották és bemondták a statárium kikiáltását. Később értesültek csak részletesen a forradalomról. A főiskolán megszűnt a tanítás, így hazament Salgótarjánba. Elmondja a munkástanácsok követeléseit. Miután Ausztriából kivonultak a szovjet csapatok, ezért sok magyar is azt hitte, hogy semleges lehet az ország. Salgótarjánban a legsötétebb nap december 8-án volt. Letartóztatták a munkástanács vezetőit, a munkások tiltakozásakor a tömegbe lőttek. Az interjúalany szerint 50 körül volt a halottak száma. A tüntetésen nem vett részt, de megrázta a holttestek látványa. (36:26) Ez akkora hatással volt rá, hogy januárban, amikor újrakezdődött az egyetem, segített forradalmi plakátok terjesztésében. Civilruhás rendőrök elfogták. Nem verték meg, lelkileg terrorizálták a vallatás alatt. Elítélték, beszél a börtönről. Körülbelül 4,5 hónapot töltött börtönben. (41:30)

Az interjúalany beszél szüleiről (1:26), a Horthy-korszakról, arról, hogy édesapja egy királypárti professzornál kellett megvédje a doktoriját (3:13), a család második világháborús emlékeiről, nagybátyja haláláról (5:18), a háború utáni adminisztratív változásokról (6:50), édesapja eltávolításáról a munkahelyéről (9:02), 1956-os emlékeiről, arról a felröppent hírről, hogy a Dunántúlt el fogják csatolni (10:06), az 1956-os megemlékezésekből (10:58), a KISZ keretein belül folytatott munkákról (12:25), a megfigyelésekről, besúgókról (13:22), arról, hogy X-es, vagyis osztályidegen volt (14:02), tanulmányairól, munkájáról (14:44), festőművészi pályafutásáról (19:05), a kortárs képzőművészeti kiállításokról, alkotásokról (20:20), a galerikről, ifjúsági klubokról, szórakozóhelyekről, mozikról (22:16), a rendszerváltoztatással kapcsolatos elvárásairól, és annak megvalósulásáról, a kulturális élet stagnálásáról (26:03), a rendszerváltoztatás hatásairól személyes életére, a határon túliakkal való kapcsolattartásról, kiállításairól, terveiről (28:08).

Az interjúalany beszél második világháborús élményeiről, Németországba szökésükről (0:08), 1946-os hazatéréséről (1:27), a szovjet katonákkal való kapcsolatáról, az édesapja elleni vádakról (2:07), az ún. Antibolsevista Gárdáról, ellenálló akcióikról (4:31), arról, hogyan találták meg őket, letartóztatásukról, elítélésükről (11:52), szabadulásáról (19:07), az 1956-os forradalom és szabadságharcban játszott szerepéről, a szovjet tankokról, a széna téri harcokról, Szabó Jánosról (19:47), pufajkások által történő elfogásáról, arról, hogyan szállították az ungvári börtönbe, valamint szabadulásáról (30:32). Végül mesél arról, hogy nagyon nehezen kapott munkát a forradalom után (39:29).