0:00 bemutatkozás, osztályidegen volt, nem tették lehetővé számára a továbbtanulást, villanyszerelő segédmunkásként helyezkedett el 4:17 családi háttér 9:30 a levéltári kutatásokat nem akadályozták, azt szabadon csinálhatta a Kádár-rendszerben 10:21 a háborús időket idézi fel, de szerencséjükre a front hamar áthaladt rajtuk 11:38 háromszor küldték el különböző középiskolákból 16:11 besorozták katonának, de csak munkaszolgálatra, ahol három évet töltött, bányában dolgoztak ezen idő alatt 20:28 Maléter Pál volt a főparancsnoka, nem találkozott vele sokszor, felidézi a vele kapcsolatos emlékeit 24:07 1956-ban még levezényelték őket a bányába október 25.-én, de akkor már nem nagyon dolgozott senki, a tüntetőkre is lövetett volna a parancsnok, de nem teljesítették a parancsát; a pécsi egyetemisták elfoglalták a laktanyát, 29:00 mikor bekövetkezett az invázió, mindenkit hazaküldtek, ő is akkor került haza 34:09 a munkahelyi szabadságokról beszél, a munkahelye révén járt külföldön is 39:12 a hetvenes évek közepéig megfigyelték, de utána ezek a dolgok eltűntek az életéből 39:35 a rendszerváltoztatás után két évvel megszűnt a munkahelye 43:25 a szocialista rendszerben ugyan nem volt munkanélküliség, de az emberi szabadság durva megsértésére alapult

Az interjúalany beszél családjáról (0:13), majd a II. világháborúról való emlékeiről, a bombázásokról és az orosz katonák viselkedéséről (1:58). Külön szól édesapja amerikai hadifogságáról (06:00), és arról, hogy nem ismerte meg, mikor végül hazatért (08:05). Beszél oktatásáról, az orosz nyelv tanulásáról, az úttörőmozgalomról és a szabadidőről (9:24). Rátér az otthoni segítségre, a mezőgazdasági munkákra (14:50). Beszámol a "kötelező vetésekről", ahogy az 1950-es években az országban nem honos növényeket akartak meghonosítani, majd szól a mezőgazdaság terrorizálásáról (17:45) . Külön megemlékezik a szégyentáblákról, és arról, hogy Nagy Imre miniszterelnökségével mindez véget ért (20:08). Beszél az 1956-os forradalom helyi eseményeiről, arról, hogy nővére könnyebben megsebesült, mikor a forradalmárok a fegyverüket tisztították. Mikor meglátogatták a kórházban, látták, hogy az orvosok kicserélik a betegek kórlapjait, hogy megtévesszék a hatóságokat (22:35). Szól a TSZ-ek megalapításáról (26:42), majd arról, milyen nyomokat hagyott az emberekben a traktorosnők képzésének kampánya (29:42). Beszél munkahelyeiről (30:26), és arról, hogyan szerzett farmernadrágot egy német ismerősétől (34:00). Végül a szocialista munka hanyatlásáról (35:45) és a Gazdasági Munkaközösségek 1980-as évekbeli megalakulásáról szól (38:28).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, a második világháborúról, a helyi zsidókról, deportálásukról, tanulmányairól, munkáiról, 1956-os emlékeiről, további munkáiról.