0:00 a cserkészet eredetéről mesél, és arról, hogy hogyan került be a cserkészmozgalomba, különböző túléléshez szükséges dolgokat tanulnak, sokat túráztak 3:18 a háború után 1948-ig megmaradt a cserkészet, akkoriban nem voltak edényeik, vagy sátraik, mert a háború elvitte őket 4:09 az édesapja harcolt az első világháborúban, orosz katona volt, és a hadifogság után Magyarországon telepedett lett 6:21 1945-ben, mikor elfoglalták Gyöngyöst, az édesapja után az orosz állampolgárságot is elvállalhatná, de nem teszi, nem éri emiatt retorzió, édesapja a világháborúban tolmácsként dolgozott 11:20 a szovjet katonák nem nagyon tisztelték a törvényt, sok volt az atrocitás, dugdosták előlük a lányokat, mesél a Gyöngyös körüli harcokról is 15:11 a német megszállást alig vették észre, a szovjet megszállásnak sokkalt több nyoma maradt, ugyanakkor a zsidók, akik ott laktak, sárga csillagot viseltek 17:40 a zsidókat azonban 1944 május elején kiköltöztették, az édesanyja zsidó házakhoz járt mosni, de ezt szintén megtiltotta egy rendelet 20:58 a közelben volt a gettó, mesél arról, hogy sorrendben hogyan történt a zsidóság ellehetetlenítése, a gettóba bejárt dolgozni, de titokban 24:19 1944-ben felkerült Pestre, a nagynénjéhez vitt élelmet, átélt Budapesten is bombázást is, ami sokkal erősebb volt, mint a gyöngyösi 29:59 a háború után alig volt élelem 31:15 a Rákosi-korszakban a kinevezett emberek üldözték el a korábbi szakembereket, Gyöngyösön a hatalom a keresztény egyesületeket üldözte, Kis Szalézt és a KEDIM nevű egyesületet gyilkossággal vádolták meg 37:59 1956-ra emlékezik vissza 40:32 a megtorlás idején összeszedték az embereket, elvitték őket, gyakran csak a rosszakaróik feljelentése miatt

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, származásáról, szülőfaluja és a háború utáni világ szegénységéről (0:40). Szól arról, miként tér haza édesapja a Leningrád melletti hadifogságból és hogyan kezdett el Szabad Európa Rádiót hallgatni. Szól a Rákosi-rendszer terrorjának működéséről, a szektásodásról, az elvtársak börtönbe vetéséről is (4:45). Beszél a Rákosi-rendszer mindennapjairól, a kommunista propagandáról, a felvonulásokról, a jegyrendszerről, illetve szórakozási lehetőségekről (8:50). Beszél a nyári munkákról, hogy a szülei miként szoktatták a munkára, illetve az úttörőmozgalomról (14:20). Szól az 1956-os forradalomról, amit nyolcadikos balassagyarmati diákként élt meg, például arról, miként ment haza gyalog, mikor a tanítás abbamaradt (18:10). Értékeli a forradalmat és céljait, valamint beszél különböző elnevezéseiről, a rádió Egmont-nyitányáról és az új kommunista himnusz megírásának ötletéről (25:05). Beszél arról, miként lőtt a tömegbe a karhatalom december 8-án. Az interjúalany is áldozatul eshetett volna (29:06). Utána a bátyjával kimentek a temetőbe megnézni a halottakat, útközben találkoztak egy szovjet katonával, aki könnyezett (35:55). A megtorlásokkal kapcsolatban elmeséli, hogy testvérét börtönbe csukták röpcédula-terjesztés miatt (38:10). Mikor osztályában megalakult a KISZ és ő kommunista-ellenességéről tett tanubizonyságot, az igazgató megfenyegette, hogy ha folytatja, akkor kizárják az ország összes középiskolájából (40:20). Végül a Kádár-korszak jobb megélhetési körülményeiről és Kádár János személyiségéről beszél (42:30).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:21), arról, hogy édesapja egy szovjet lágerben halt meg (0:37), az államosítások családot érintő hatásáról (2:28), a Horthy-korszakról (4:11), a Rákosi-korszakról, erőszakos téeszesítésről, padlássöprésről, terrorról, deportálásokról, kontraszelekcióról (5:25), ismerősei ’56-os részvételéről (9:55), a vallásgyakorlás lehetőségeiről (12:31), az 50-es éveket átható félelemről (13:10), munkájáról, életszínvonalról a Kádár-korszakban (16:07), szórakozási lehetőségekről (18:40), a rendszerváltoztatást közvetlenül megelőző időszak enyhüléséről (20:29), Magyarországra történő áttelepüléséről (21:16).