00:10 - születés, család, ősök, 10:00 - gyermekkoráról, tanulmányairól, 12:20 - munkahely, 13:40 - 50-es évek, 15:00 - 60-as és 70-es évek, sportlövészet, katonaság, hétköznapok, 16:40-sportlövészet, 18:55 - lovak, lovaglás, lovas oktatás, lovas tanulmányai, 22:00 - fegyvergyűjtés,sportfegyverek, 23:40 - lovas hagyományőrzés, pécsi Huszár egyesület, 30:00 - mai sportlövészet, 31:00 - mai lovas oktatás, 32:30 - mai lovashagyományőrzés

Az interjúalany beszél munkáiról (0:37), házasságáról (2:58), édesapjáról (3:41), az 1956-os forradalomról (6:22), a világháborús hétköznapokról (11:00), a jugoszláv határon teljesített katonai szolgálatról (12:01), a háború alatti óvóhelyekről, légiriadókról (20:36), a német és orosz katonákról, a nőkkel szembeni erőszakról (21:49), a helyi zsidók meghurcolásáról (25:17), a Kádár-korszakról (29:06), tanulmányairól (30:23), a háború utáni újjáépítésről (33:39), és postai munkájáról (35:07).

Édesapja vasutas, édesanyja háztartásbeli volt. Röviden összefoglalja a rossz anyagi körülmények miatt keserű gyermekkorát(0:14). A disznókat azért kellett feketén levágni, mert ha bejelentették volna, akkor nagyon sokat be kellett volna szolgáltatni(2:08). Az interjúalany szerint a borzalmas Rákosi rendszer miatt robbant ki az '56-os forradalom(2:45).Kiskunfélegyházán csak a a vörös csillagot verték le a szovjet emlékműről, de nagyobb zavargás nem volt. Szülei nem folytak bele a politikában, és az ellenállásban sem vettek részt(3:30).Bense Mihályné a gyermekkori mindennapok nyomorúságáról mesél(4:26). Édesapja nem járt a fronton, mert vasutas volt, ott volt szükség a munkájára. Édesanyja a háborúban is a gyerekekre ügyelt, a földeken dolgozott, végezte az otthoni munkákat(5:38). A mezőgazdasági munkákról beszél(6:38). Ápolónő szeretett volna lenni, de sajnos nem volt rá pénz(8:19).Az általános iskola utáni munkalehetőségeiről(9:00). A testvérei sem tanultak tovább. Valamint az interjúalany a korabli szórakozási lehetőségekről beszél(12:01). A férjével egy kiállításon ismerkedett meg - jelenleg 52 éves házasok(13:42). A háborúban az édesapját le akarták lőni az oroszok, mert azt hitték a vasutasegyenruhájára, hogy valamilyen különleges egység tagja. A szovjet megszállásról, a bombázásról és a háború egyéb szörnyűségeiről mesél(15:17). Édesapját végül nem lőtték le, csak bebörtönözték, de miután igazolta magát, kiengedték(16:56). Több szovjet katona is megszállt náluk, közben loptak, fosztogattak, erőszakoskodtak(17:26).A szovjet katonák egymást váltva szálltak meg náluk, nagyjából 2 hónapon keresztül(20:00). Arról nem volt tudomása, hogy mennyi zsidót vittek el. A kiskunfélegyházi zsidók sorsáról is beszámol(20:34). Nagybátjya a Don kanyarban esett el(23:46). A háború alatti gyilkosságokat, mészárlást nem látta személyesen, csak hallomásból értesült az eseményekről(24:19). A háború alatt egy tanyán laktak, nem pedig városban, így próbáltak a bombázásról elmenekülni(26:37). Még a háború után, 1954-55-ben is találtak fel nem robbant bombákat, amik balesetet okoztak(27:50).