Az interjúalany beszél családjáról és arról, hogy miként vitték ki a frontra (0:20), majd arról, hogy hol szolgált a fronton (4:44). Beszél elfogatásáról Passaunál, a jobb amerikai és a rosszabb francia fogságról, élelmzezésről, mindennapi életről (6:25). Beszél az őrzésről, és arról, hogy megengedték, hogy maradjanak. A csendőrök és mások, akik retorziótól tartottak, maradtak (12:10). Szól arról, hogy nem szerette a háborút, illetve beszél a magyar ész szovjet katonákról (15:00). Beszél a portyázókról (24:00), majd a fogság és a front kommunikációs lehetőségeiről (25:05). Végül szól a háború utáni Magyarország romos állapotáról (27:50), valamint a kommunista rendszer megszilárdulásáról, a mezőgazdasági terror kezdetéről (30:45).

0:00 édesapja beállt katonának a huszárokhoz, Trianon után Szegedre jöttek haza, utána pedig Hajdúböszörményben szolgált 2:42 besorozták katonának, a tüzérekhez hívták be Marosvásárhelyre 4:36 kiviszik őket a Kárpátokba, ott beásták őket, megtámadták őket, mesél a háborús tapasztalatairól 9:44 egy héten egyszer mehettek el a fronttól 15:30 Mezőkövesdnél közvetlenül az orosz csapatokkal találkoztak 16:40 kikerülnek Csehszlovákiába, majd Németországba 20:25 összeállítják őket, és megadják magukat, előbb amerikai, majd orosz fogságba kerül 22:14 sorakozót fújatnak, azt mondják, hogy hazaviszik őket, és kiviszik őket Oroszországba, de szerencséjére ő az első transzportról lemaradt 257:13 kiviszik őket Romániába, egy laktanyába 28:15 végül Szegedre kerülnek haza, három év távollét után 31:00 onnan mindenki úgy ment haza, ahogy akart, ők az orosz vagonok tetején próbáltak hazamenni 33:03 1947-ben érkezett haza, jelentkezett a kiegészítő parancsnokságon, mert az kötelező volt, le kellett adni a katonaruháját, a végkielégítésből pedig egy doboz cigarettát tudott venni 34:51 mesél a téeszesítésről, és az agitálásról, semmije nem maradt 36:16 a vízműben dolgozott ezután, majd az izzó következett

0:00 családi háttér 1:21 1952-ben kezdett el verseket írni, mesél az első benyomásairól 9:02 a forradalom okait fejtegeti 11:04 1956-ban a műegyetemistákkal vonult fel a Bem-szoborhoz 13:35 a válasz nélkül maradt követelések hatására vonultak a többi helyszínre, követelték Nagy Imrét a kormányba, mert ő egy mérsékeltebb kommunista volt 19:35 a Parlament előtt a tömegben várták Nagy Imrét, ő felkapaszkodott egy páncélkocsira, ahonnan felolvasta a verseit 25:04 Nagy Imre megjelent, elvtársakként szólította meg a tömeget, amely tiltakozott ellene 26:45 ezt követően vonultak a rádió épületéhez, ő azonban lezártnak tekintette a napot 30:50 az emigrálásának okairól beszél, nyugati újságírók menekítik ki 38:56 végül Svájcba került