Az interjúalany beszél a családjáról, amely az USA-ból települt vissza Magyarországra (0:27). beszámol tanulmányairól, gyerekkori emlékeiről (1:13), arról, hogy édesapja gyári munkás volt az USA-ban (5:39), majd visszatér tanulmányaira (8:46), mesél Blandina nővérről (12:14), a második világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a bombázásokról (16:00), a revíziós közhangulatról (18:45), a szovjet csapatok előli szökésről, a szovjet megszállásról (19:33), noviciátusáról, első munkahelyéről tanítóként (29:35), az iskolák államosításáról, a szerzetesrendek feloszlatásáról, az egyházi személyek elleni erőszakról (37:08), hazatéréséről, és arról, hogy ezután felhagyott a tanítással, és kántorként tevékenykedett (53:18).

1947-ben Budapesten született, szülei pedagógusok voltak - az apai ág paraszti, az anyai ága értelmiségi származású. Ezt, valamint szülei sorsát részletezi az interjúalany(0:16). Az általános iskola első osztáláyt Budapesten végezte, a többit pedig Vácon. A korabli iskolákról és az úttörő mozgalom mindennapjairól is mesél(4:43). A középiskolás éveit Győrben töltötte(8:59).Gimnazistza korában lépett be a KISZ-be. A szervezet működéséről és jellegéről beszél(11:32). Szegeden járt egyetemre, történelem orosz szakra. Bár sokáig az orvosi pálya is érdekelte. Az interjúalany az orosz nyelv tanulásáról, valamint a szovjet kiskatonákról is mesél(13:07).Az orosz nyelvtudásához az is hozzájárult, hogy egy szovjetunióbeli építőtáborban is járt. Az ilyen építőtáborokról hallhatjuk személyes tapasztalatait(16:55).Az egyetem elvégzése után Balassagyarmatra, majd Vácra került tanárként - végül pedig igazgatóként. Ide kapcsoló történeteket hallhatunk(20:03). A rendszerváltoztatáskor a szovjet emlékművek eltávolításáról és az 1956-os forradalom résztvevőiről is beszél(22:19).A Csernokné Nagybégányi Enid a kommunizmus ideje alatt bevezetett állami ünnepekről beszél(26:16). A rendszerváltoztatáskor a váci szovjet emlékművet a helyi szovjet parancsnokság engedélyezte - ezt az interjúalany fordította magyarra(29:50). A rendszerváltoztatás után a pedagógusok helyzetéről, az anyagi biztonságról, a munkavégzés változásairól beszél. Úgy véli, hogy a mai fiatal pedagógusok szinte reménytelen helyzetben vannak(31:18). A mai fiatalok számára azt tanácsolja, hogy senki se adja fel kis és nagy céljait, valamint ameddig csak lehet "tanulni" kell(37:54).

Az interjúalany beszél erdélyi születéséről, és arról, hogy édesapja Pallavicini gróffal együtt jött át Magyarországra, miután nem akarta letenni a román hűségesköüt (0:26). Szól arról, hogy egyszer franciául kellett volna üdvözölnie egy Erdélybe látogató francia tisztet, ám édesapja dühös lett és ezt megtiltotta a franciák román-barátsága miatt (2:25). Magyarországon Szegedre költözött, majd Budapestre, és a gyengébb tanulókat korrepetálta (4:15). Szól a cserkészetről, annak kiváló szerepéről (11:05), illetve az egyházi élet virágzásáról, az Eucharisztikus Kongresszusról (17:20). Szól arról, hogy sem a leventemozgalomba, sem a katonaságba nem kellett mennie, mert a MÁVAG-ban dolgozott anyagbeszerzőként a nyelvtudása miatt (20:00). Szól a háborúról, arról, hogy a testvére elesett a fronton (22:50), valamint arról, hogy miket gyártottak a hadiiparban (24:58). Az ostrom idején Ausztriába ment, ahol megszületett az első fia (28:28), a háború után pedig mindenféle munkák után jogászként kezdett dolgozni (34:20). Végül a nyelvtudás fontosságáról (36:45) és a magyar intellektusról beszél (39:04).